Amikor egy Kürt utcai lakos 1900-ban azért emel szót, mert nem elég, hogy a város kellős közepén elhelyezendő utcája a legsötétebb, az eső vagy olvadás után még a legsárosabb is, hiába fizetnek kövezetvámot a lakói. Szerinte ilyenkor ide valaki csak közjegyző kíséretében jöjjön, hogy azonnal megtehesse végrendeletét, melyben „kitagadás terhe alatt tiltaná meg az örököseknek, hogy lábukat a Kürt utcába tegyék”, amelynek „egészséges fekete sara oly vendégszerető, hogy ellenállhatatlan vonzerőt gyakorol az ember sárcipőire”. Az utca „őslakói” ilyen időben már spárgával kötözik cipóikét lábaikhoz. A város főkapitányát egy sétára invitálja az utcába, amelyet korábban nem véletlenül neveztek Angyalnak, hiszen „esővíz idején csak az angyalok járhatnak benne”.
A vendégmarasztaló sár mellett iskolás gyermekek „harcai” miatt is panaszkodott egy lakó 1905-ben. Az evangélikus és az izraelita elemi iskola tanulói mérték össze erejüket szabad idejükben, ami szerinte annak köszönhető, hogy a Szarvas utcai zsinagóga udvarának van egy kijárata a Kürt utcára, amely utcát az evangélikus elemisták is könnyeden megközelítenek az iskolájuk erre az utcára néző kerítésén tátongó nyíláson át. A két fél közötti küzdelemben „tégla és kődarabok sűrűn repülnek a levegőben s igazán Isten csodája, hogy a küzdőkben, a járókelőkben és az ablakokban nagyobb kárt nem tesznek”. Még szerencse, hogy ebből kimaradtak a római katolikus elemi iskola tanulói, akiknek iskolája a Kürt utca és az Iskola utca sarkán állt. Ezt az iskolát 1936-ban a várostól búcsút vevő Énekes János prelátusról nevezték el.
1928-ban pedig arról szólt a sirám, hogy az Iskola utcából nyíló Kürt utca számozását a Kereszt utcánál kezdték, s ezzel bonyodalmat okoztak, mert senki nem tudja, hol kezdődnek a házak számozásai.
(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)
Gratulálunk!
20,6 fokot mért az OMSZ.
