Amiről az utcák mesélnek... - A „jó lelkiismeretű város” ünnepli „pompás fiát”

Az ünnepelt író ebben az évben több alkalommal is szülővárosában tartózkodott. A nyarat családjával Sóstón töltötte, a Svájci-lak vendégszeretetét élvezve.

Az őszi ünnepi napokon is Nyíregyházán időzött, amiért a város közgyűlése köszönetét is kifejezte:

„Mint városunk hű fia, két kézzel szórta ránk gyermeki hálájának kedves, szeretetteljes és meleg megnyilvánulásait s hogy a centenáriumi ünnepségünk országos jelentőségűvé lett, elsősorban köszönjük Krúdy Gyulának, akit mindég magunkénak tartunk”.

Ekkor fogadta el a Kereskedők és Gazdák Körének felkérését, miszerint írói jubileuma alkalmából egy felolvasás keretében tartson előadást.

A Nyírvidék több alkalommal is érdeklődött előadásának témáiról. Egyszer így válaszolt: „élő és holt nyíregyházi és szabolcsmegyei emberek arcképcsarnokát mutatom be”, s ezzel kapcsolatban reméli, hogy „senki sem fog megsértődni se tréfáimon, se emlékezéseimen, hisz ez a föld az, amely a legeredetibb magyar alakokat termelte és még őserővel termeli ma is”. A miskolci Reggeli Hírlap tudósítója szerint az író jubileumát megülhetné „akármelyik magyar város, mert Krúdy Gyula ma már otthon van az egész országban. De melegebb és kedvesebb bizonyára, sehol másutt nem lehet, mint ott, ahol született és ahonnan a lelke, a képzelete, az álomlátása soha el nem vált”.

Fővárosi írótársai ezzel a sürgönnyel köszöntötték:

„Szindbádot huszonötéves állomáshelyén szeretettel üdvözlik útitársai és tisztelői”.

Az irodalmi szenzációt szolgáltató nagy napot 1924. október 28-án tartották meg a Kereskedők és Gazdák Körének helyt adó Rákóczi utcai Gredig-féle házban. A Nyírvidék szerkesztősége örömmel közölte, hogy az író felolvasásának közlését Élettörténetek címmel átengedte a lapnak, „amelynek több mint négy évtizedes fóliánsaiban a legragyogóbb név a Krúdy Gyuláé”.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)