Papok, passzok, parádék - Remeklés a katolikus papok 17. futsal-Európa-bajnokságán

Magyarország idén egy nem mindennapi eseménynek adott otthont: Kisvárdán rendezték meg a katolikus papok 17. futsal-Európa-bajnokságát, amelyen három nyíregyházi pap is pályára lépett. Ahogy a szervezők fogalmaznak: a bajnokság nemcsak a sport, hanem a közösségépítés és a hivatásukért elkötelezett papok találkozásának ünnepe is volt. Az esemény egyik fő szervezője és koordinátora, Király András, a nyíregyházi Görögkatolikus Sajtó- és Médiaközpont munkatársa mesélt a bajnokság múltjáról, a lebonyolítás nehézségeiről és sikereiről, a magyar csapat váratlan bravúrjáról és arról, hogy hogyan vált ez az Európa-szerte ismert bajnokság valódi közösségi eseménnyé.

A katolikus papok Európa-bajnoksága 2003-ban indult nagypályás labdarúgótornaként – Ausztriában élő horvát papok kezdeményezésére – amely az évek során, a játékosok igényeihez igazodva futsal méretre „szelídült”. Az idei rendezvény február 10-én, hétfőn este vette kezdetét latin nyelvű szentmisével, amelyet Michael Wallace Banach apostoli nuncius celebrált. „Este a nyitó szentmise után a Kisvárda–Vasas NB II-es labdarúgó-mérkőzést játszották, ahová a résztvevők bemehettek és ott hivatalosan is köszöntötték a papi válogatottat.” Idén a Görögkatolikus Metropólia és Kisvárda városa közösen vállalta a szervezést, ugyanakkor a rendezvényt a Magyar Katolikus Püspöki Kar, a Magyar Labdarúgó Szövetség, Magyarország Kormánya és több helyi cég is támogatta.

14 ország csapata, 2 csarnok

A tornára eredetileg 17 csapat nevezett, de Belarusz, Montenegró, Málta és Kazahsztán visszalépett, így a végén Szerbiával kiegészülve 14 csapat lépett pályára. A mérkőzések két helyszínen zajlottak: a kisvárdai Halasy Gyula Sportcsarnokban és a Szent László Katolikus Gimnáziumban. A magyar csapat meccseire több helyi iskola is mozgósította magát, így szinte telt házas mérkőzéseken buzdíthatták őket. „A bíráskodást a Magyar Labdarúgó Szövetség biztosította, és a mérkőzéseket Nyíregyházáról érkező tapasztalt játékvezetők vezették – köztük Medve Norbert, aki a 2024-es socca-világbajnokság döntőjét vezette Ománban.”

Generációk találkozása a pályán

A program kedden csoportmérkőzésekkel folytatódott. A sorsolást a Görögkatolikus Sajtó- és Médiaközpont munkatársai vezényelték le, akik minden eseményt élőben, magyar mellett angolul is közvetítettek. A játék a futsal és a klasszikus labdarúgás szabályait ötvözte, a mérkőzések 2x12 percesek voltak, és a tiszta játékidő szabályát csak az utolsó percben alkalmazták, ha szoros volt az állás.

„A hibrid szabályrendszerünk azt is jelentette, hogy 5+1 fővel játszottak a csapatok, így a fiatalabb és idősebb papok egyaránt pályára léphettek. Voltak a pályán 50, 60 éves atyák. A legidősebb résztvevőnk 71 éves volt, aki a szlovén csapatban szerepelt, és bár nem minden meccsen játszott, mégis aktívan részt vett a versenyen.”

A hazai csapat eddigi legjobb eredménye egy negyedik hely volt Bresciában. Idén bravúros teljesítményt nyújtott: a csoportkörben a legnagyobb esélyes bosnyákokat egy szabadrúgásgóllal 1–0-ra legyőzte, ezzel csoportelsőként végzett, kapott gól nélkül.

A legjobb helyezés

A keddi csoportmérkőzések után szerdán pihenőnapot tartottak, a papok ekkor négy busszal városnéző túrára indultak. Elsőként Máriapócsra látogattak, ahol a Nemzeti Kegyhelyen Szent Liturgiát tartottak. Szocska Ábel nyíregyházi megyéspüspök szentbeszédében az utolsó ítéletet a sportolók céljaival állította párhuzamba. Hangsúlyozta, bár nem tudhatjuk, mi vár ránk életünk végén, a sportolók is a legjobbat szeretnék elérni a versenyen, és ez a vágy a keresztény hit céljaival is összhangban áll. Kívánsága az volt, hogy a résztvevők ne csak a torna végén, hanem életük végén is a legjobb helyre jussanak.

Gazdag vallási és kulturális örökség

A kegyhely után meglátogatták Nyíregyházán a felújított Szent Miklós Görögkatolikus Székesegyházat, a Magyarok Nagyasszonya Római Katolikus Társszékesegyházat, valamint a görögkatolikus papnevelő intézet kápolnáját. A túra végén ellátogattak a görögkatolikus könyvtárba, majd a Görögkatolikus Múzeumot is megcsodálták, amely világszerte páratlan, hiszen ilyen intézmény egyedül Nyíregyházán található. A nap végén a vendégek egyöntetű véleménye az volt, hogy ritkán látni ilyen sok vallási és kulturális kincset ennyire közel egymáshoz.

Élmény az együtt focizás és imádkozás

A magyar csapat túlnyomó részt görögkatolikus papokból állt, bár a válogatott összeállításánál igyekeztek egyensúlyt tartani. A csapat három nyíregyházi papot is soraiban tudhatott: Kocsis Dánielt, belvárosi beosztott lelkészt, Kovács Csaba rozsrétszőlői parókust és Szabó Tamás székesegyházi parókust. „14 különböző országból érkeztek papok a tornára. Óriási élmény volt együtt focizni és imádkozni, miközben megéltük a világ egyházának gazdagságát, amely összetart minket. Ezen keresztül tudtuk közvetíteni az „ép testben ép lélek” üzenetét, amely mindenki számára fontos tanulság” – fogalmazott Szabó Tamás.

„Ilyen futballünnep még nem volt”

Kocsis Dániel két dolgot emelt ki az idei Európa-bajnoksággal kapcsolatban: a kisvárdaik vendégszeretetét és a magyar meccseken tapasztalt hangulatot, amely felejthetetlenné tette az élményt.

„Mind a szervezés, mind a hangulat különlegesen fergeteges volt. Sok meccset játszottam életemben, volt szerencsém rengeteg sporteseményt résztvevőként vagy nézőként átélnem, de ez a papi futsal-Eb a legprofibbakkal is felvette a versenyt. A hangulat és a találkozások ugyanolyan szép élményt nyújtottak, de a többi ország papságának visszajelzése alapján is méltán mondhatjuk, hogy az ideinél jobb hangulatú és jobban megszervezett futballünnep még nem volt a bajnokság történetében. Ide tartozik a színvonalas közvetítés és a médiafelületeken való megjelenés is.”

Izgalom, összetartozás, büszkeség

Kovács Csabában a bajnokság alatt háromféle érzés kavargott. „Egyrészt az izgalom, hogy vajon elérjük-e a dobogót hazai pályán, hátunk mögött a fantasztikus magyar szurkolókkal, s vajon mennyire erősek a külföldi csapatok; másrészt az összetartozás érzése, hogy igazából ugyanabban a csapatban játszunk, sőt, a meccsek után még a "mezünk" is ugyanaz; harmadrészt a büszkeség, hogy idén itthon, Magyarországon, annak is keleti a csücskében kap helyet az EB, ráadásul mi, görögkatolikusok szervezhetjük. Összefoglalva: életélmény volt!”

Csoportelsőség, majd végzős 4. hely

Érdekesség, hogy míg néhány csapat profi szinten, heti rendszerességgel játszik és hazai bajnokságokban is szerepel, a magyar válogatott évente csak néhány alkalommal tud együtt edzeni. A negyeddöntőben az osztrákokat sikerült magabiztos játékkal legyőzniük, így a torna egyik favoritjaként várták az elődöntőt, ami már teljes telt ház, azaz 1500 néző előtt zajlott, fantasztikus hangulatban. A mieink sajnos 3-2-re kikaptak a szlovákoktól így a tavalyi győztes horvátokkal mérkőzhettek a bronzéremért.  A horvátok ellen végül 3–0-ra elvesztettük a bronzmeccset, így az eddigi legjobb eredményét megismételve a magyar csapat a negyedik helyen zárta a versenyt. A horvátok a harmadik, a szlovákok a második helyen végeztek, míg az első helyet ismét a lengyelek szerezték meg.

4 nemzet az élvonalban

A bajnokság történetének legeredményesebb válogatottja Lengyelország, amely eddig kilenc alkalommal hódította el az aranyérmet. Mögöttük Portugália öt, míg Horvátország három alkalommal végzett az élen. A bosnyák válogatott ugyan még soha nem nyert, de ötször is döntőbe jutott.

Családias hangulat, különleges díjak

A díjátadón többek között a legjobb kapust és a gólkirályt is jutalmazták. A magyar csapat legjobbja Rockenbauer Barnabás lett, aki a csoportmérkőzések során egyetlen gólt sem kapott. Veress Zoltánt, aki az Európa-bajnokságok történetében egyedüliként mind a 17 tornán gólt lőtt, különdíjjal jutalmazták. A legtöbb magyar találatot Pásztor Richárd szerezte, négy gólt. „A díjátadón jelen volt Kocsis Fülöp érsek-metropolita, Szocska Ábel megyéspüspök mellett Seszták Miklós országgyűlési képviselő, Seszták Oszkár, a vármegyei közgyűlés elnöke, Leleszi Tibor, Kisvárda polgármestere. A magyar labdarúgás jeles képviselői közül Herczeg András, a DVSC Labdarúgó Akadémia technikai igazgatója, aki a Debreceni VSC-t kijuttatta a 2009-2010-es UEFA-bajnokok ligája főtáblájára, továbbá Kovács Gábor, az MLSZ futsal szakosztályának vezetője és 2 korábbi válogatott sztár, Juhász Roland 96-szoros és Torghelle Sándor 42-szeres válogatott is segédkezett a díjátadón, ami egy látványos és családias ünnepség volt.”

Bonyolult, de sikeres szervezőmunka

Sokan hozzájárultak a rendezvény sikeréhez, mint például a szintén nyíregyházi Zadubenszki Norbert a profi grafikáival és Gerner Attila, aki a közvetítéseket szervezte, így a nézők két helyszínről is élőben követhették a mérkőzéseket. Az eseményhez angol Facebook-oldal is készült, amelyet folyamatosan frissítettek. A rendezők az összes csapattal kapcsolatban álltak, és minden játékos adatát begyűjtötték, hogy érdekességeket oszthassanak meg a mérkőzések alatt. „Nagyon fárasztó volt az a négy nap, de rettenetesen hajtott minket az egész rendezvény sikere, és azt hiszem, hogy nemcsak Nyíregyháza és Kisvárda, de a vármegye, illetve a Metropólia és Magyarország hírnevét is öregbítettük. A fényképészek is megállás nélkül dolgoztak. Volt olyan munkatárs, aki okosórája szerint egy nap 21 km-t tett meg, föl-le rohangálva. Óriási munka folyt folyamatosan és voltak olyan kollégák, akik ugyan a háttérben dolgoztak, nem látszottak, de elképesztő mennyiségű munkát végeztek mindennap.”

Pozitív élményekkel telve távoztak

A csapatok, edzők és játékosok is pozitívan értékelték a szervezést, és kiemelték, hogy soha nem volt még ilyen jól megszervezett Európa-bajnokság. A rendezvény a vármegye és a Metropólia számára is hatalmas sikert jelentett.

„Büszkén mondhatom, hogy zömében nyíregyháziak végezték a legtöbb és legnagyobb munkát. A játékosoktól a csapatvezetőkön, edzőkön át a bírókig, mindenkitől azt a visszajelzést kaptuk, hogy fantasztikusan sikerült a bajnokság. Dicsérték a programokat, a szervezést, a szállást, mindent. A játékosoknak esténként termálfürdővel és szaunával is biztosítottuk a teljes kikapcsolódást. Esténként a közös beszélgetések, a különböző nyelveken folyó tapasztalatcserék a papi vagy lelkipásztori életről, mind erősítette az összetartozást, ami a pályákon a játék hevében nem mindig mutatkozott meg.”

 

Sport, hit és összetartás

A katolikus papok 17. futsal-Európa-bajnoksága minden várakozást felülmúlt, a magyar csapat bravúros szereplése, a profi szervezés, a fergeteges hangulat pedig emlékezetessé tette azt. A torna nemcsak a foci iránti szeretetről, hanem a közösségépítésről és a hit megéléséről is szólt, ahogy Király András fogalmazott: „Ez a bajnokság azt is szolgálta, hogy a papok világszerte megélhessék a közösség és a testvériség erejét, akik így országokon átívelően is szorosabb kapcsolatot ápolhatnak egymással.” A katolikus papok megmutatták, hogyan lehet egyszerre közösséget építeni és erősíteni testet, lelket egyaránt. A következő Eb-t jövőre Lengyelország szervezi. 2026-ban a lengyelek tehát hazai pályán bizonyíthatják, hogy tizedik alkalommal is képesek-e megszerezni az aranyérmet, vagy a magyarok a legjobb három közé jutást.

Szerző: Boros Rita