Törökországban járt a Kölcsey Ferenc Gimnázium diákja - Élménybeszámoló

2019.10.29.
Törökország, avagy a Közel-Kelet gyöngyszeme - Két hetet töltött ott a kölcseys diák

Tótfalusi Fanni vagyok, a Nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnázium 12. B osztályos tanulója. 2018 nyarán lehetőséget kaptam arra, hogy két hónapot töltsek Argentínában, mint cserediák a Rotary Nemzetközi Diákcsere Program keretében. Az elmúlt évben ez annyira elnyerte a tetszésemet, annyi pozitívumot adott hozzá az életemhez, hogy az idei évben is szerettem volna ebben a programban részt venni.

A tavalyi évtől eltérően egy más típusú programba akartam bekapcsolódni, ezért egy törökországi cserediák táborba jelentkeztem. 2019 nyarán indultam el a távoli Törökországba, majd két héttel később érkeztem haza. Amikor megérkeztem Törökország második legnagyobb városának, Adanának a repterére, már várt az első fogadócsaládom. Mivel Törökország sokkal délebbre található, mint Magyarország, ezért érkezésemkor egyenesen a hatalmas forróságba csöppentem. Az érkezésem napján megismerkedtem az első fogadócsaládommal, és este pedig elmentünk egy étterembe, ahol olyan tradicionális ételeket kóstolhattam meg, mint a kebab és a döner, amelyek Magyarországon is közkedvelt ételeknek számítanak. Az igazi török kebab annyira finom volt, hogy emlékszem, utána két napig ebédre és vacsorára is csak azt ettem. Viszont, nemcsak a jól ismert török ételeket próbáltam ki, hanem egyik este, hogy megismerjem az igazi török gasztronómiát is, megkóstoltam a marhagyomor levest, illetve a marhabél levest is. Annak ellenére, hogy milyen furcsán hangzanak első hallásra ezek az ételek, be kell vallanom, hogy talán életem legfinomabb levesei voltak, nagyon ízlettek.

A törököknek nem csak különleges ételeik, hanem sajátos italaik is vannak. Az egyik ezek közül a salgam, ami egy fehérrépa lé és ezt savanyú, sós oldattal ízesítik. Ez a páratlan ízvilág is hamar elnyerte a tetszésemet, így végül szinte minden vacsorámhoz ezt az innivalót választottam. A másik kedvencem szintén az egyik jellegzetes helyi italuk az ayran, ami egy kefirhez hasonló enyhén sós, török joghurtital. Az igazat megvallva a török ételkultúra már a legelső este elrabolta a szívemet.

A második nap nagyon izgalmasnak ígérkezett, hiszen ekkor találkoztam a tábor többi résztvevőivel. Összesen hatan voltunk a táborban a török résztvevőkön kívül: egy litván és egy román lány, illetve egy fiú Olaszországból, egy másik pedig Oroszországból, a harmadik fiú pedig Egyiptomból érkezett. Az elkövetkezendő napokban különböző klubokba jártunk, ahol hűsöltünk a medencében, kosaraztunk és megismertük a többiek országát és életét, barátokká váltunk. Motorcsónakáztunk a közeli tavon, kirándultunk a hegyekben, ahol megnéztük Tarsus lenyűgöző történelmi városát és egy fantasztikus vízesést is.

Ekkor egy pár napot egy hegyi nyaralóban töltöttünk, és ez idő alatt rengeteget beszélgettünk, kártyáztunk és megismertük jobban a másikat. Esténként pedig mindig a helyi Rotary klubokkal volt vacsoránk valamilyen étteremben vagy klubban. Ezután került sor család- és Rotary klubváltásra is, ami számomra nagyon nehéz volt. Közvetlenségük miatt nagyon hamar megszerettem őket, ezért először furcsa volt egy új családba kerülni. Szerencsére a második fogadócsaládom is nagyszerű volt. Az első kisgyerekes fogadócsaládommal ellentétben a második családom egy fiatal házaspár volt, melyből a feleség egyetemista évei közül egyet az egyik budapesti egyetemen tanult, így számtalan élménybeszámolót tartottunk egymásnak.

Ez a hét is nagyon izgalmasan telt, hiszen elmentünk Adana város leghíresebb mecsetébe, amely egyben egész Törökország második legnagyobb mecsete. Az ezt követő napon egy fogyatékos emberekkel foglalkozó szervezethez látogattunk el, ahol ezeken az embereken segítettünk. Muffint sütöttünk nekik, velük énekeltünk, táncoltunk, illetve együtt rajzoltunk velük különböző virágokat. Hihetetlen érzés volt ezeken az embereken segíteni, illetve a szemükben látni a mérhetetlen hálát és boldogságot. Nagyon örülök, hogy ez is a program része volt, hiszen a Rotary célja a megértés és jó szándék, amelyeket itt kiválóan lehetett alkalmazni.

Ennek a két hétnek elengedhetetlen gasztronómiai része volt a híres török kávé megkóstolása. Nos, ők ezt cukor nélkül isszák a kávé zamata miatt, de az érdekessége egészen másban rejlik. A török kávét jóslásra is használják. Miután megittuk a kávét, lefordítottuk a csészét és kívántunk egyet, majd pár perc várakozás után különböző alakzatok rajzolódtak ki a kávézaccban, amelyből megjósoltuk egymásnak, hogy milyen élet vár ránk, hogy milyen lesz a szerelmi életünk, sikeresek leszünk-e és még sok más hasonló dolgot.

Sajnos Törökországot nem sokan választják a cserediákok közül, pedig be kell vallanom, hogy a törökök mindig fantasztikus hangulatot és programokat csinálnak, és az ország pedig a Közel-Kelet csodája. Szeretném megköszönni a családomnak és a Rotary Nemzetközi Diákcsere Programnak, hogy kipróbálhattam a cserediák élet egy másik fajtáját is, hálás vagyok az ott töltött percekért. Mindenkit csak bátorítani tudok, hogy légy te is cserediák!

Tótfalusi Fanni, a Nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnázium 12. B osztályos tanulója

Kapcsolódó galéria