Budaházi István - Adventi gondolatok

2019.12.04.
Budaházi István - Adventi gondolatok

Ballag az idő, Advent hónapjában járunk. A koszorún már meggyújtottuk az első gyertyát, s nézünk, vagy inkább széttekintünk a Világba… a minket körülvevő elcsendesült természetbe.

S aztán önmagunkba is. Befelé fordulunk, mert ez a Rend. Az, hogy megálljunk egy pillanatra. Önmagunkat vizsgálva, vizsgálgatva feltenni azt a kérdést, hogy mi célból vagyunk itt, a Földön?! Aztán felelünk rá, ki-ki a maga módján, lelki élete mélyéről válaszol erre. Ahogy a meggyújtott gyertyák száma növekszik, úgy vágyódunk a fény felé… Várakozunk a Betlehemi Csillag fényére…

Ilyenkor akár könyv is kerülhet a kezünkbe, s olvasunk. Talán legendákat. Arról a hercegről, aki elzárva élt a külvilágtól. Mégis, amikor kikocsizott, megismerkedett a valódi való világgal. Egy leprással egy esküvői, majd egy temetési menettel, és egy szerzetessel. Megismeri a betegséget, a szerelmet, a halált és a gondolkodást. S ahogy tovább lapozunk, szinte érezzük azt, hogyan ébred rá a hivatására.

Ezzel rokon Oscar Wilde híres meséje: A boldog herceg című. A herceg szoborként emelkedik a város fölé, megtapasztalva az őt körülvevő világot, azért áldozza fel magát, hogy másokat megsegítsen. S itt álljunk meg egy pillanatra! Pilinszky János ugyanis egyik írásában kettéválasztja azt a dolgot, amit ilyenkor Advent idején cselekszünk. Szerinte hajlamosak vagyunk összetéveszteni a jótékonykodást a felebaráti szeretettel. Nem lehet a kettőt összemosni, mert a jótékonykodás a tüneti kezelésre emlékeztet. Vagyis nem más, mint adakozás. Ott lehet velünk, de akár el is tűnhet az éltünkből, ha a külső körülmények megváltoznak, mert az adakozás után akár hálát is várhatunk… elvárhatunk.

A felebaráti szeretet az más. Nem függ külső körülménytől, cselekedete személytől személyig szóló. Nem kisegít, hanem megsegít.

Megvan a kellő éleslátása, hogy felismerje a másik igényét, és van ereje ahhoz is, hogy azt végre tudja hajtani. A felebaráti szeretet nemcsak cselekedet, megsegítés, hanem az emberi kapcsolatnak élesztése, elmélyítése, táplálása. Advent hónapjában, a Fény és a Szeretet születésére várva fontos, hogy ezeken a dolgokon elgondolkozzék, és cselekedjék is az Ember!