Barbi két kemoterápia között lánybúcsúra és esküvőre készül

2020.02.17.
Barbi két kemoterápia között lánybúcsúra és esküvőre készül

Vasárnap még hosszú haja volt, hétfő reggelre már nem. Bartus Barbara 29 éves. Tavaly nyáron kapta Diót az élettől. Így hívja a mellrákját. Õ azonban tudja: le fogja győzni! Blogot indított, amelyen kendőzetlen őszinteséggel ír betegségéről és érzéseiről, hogyha valaki hasonló cipőben járna, és ezt elolvassa, akkor végig tudja vezetni őt ezen az úton a saját történetével. December 19-én jelent meg első posztja az Instagramon, azóta pedig már 10 ezer követője van.

Barbi tavaly augusztus elején, a nyaralásukon vette először észre, hogy van egy kis csomó a jobb mellében, nem érzett fájdalmat, nem volt nagy, azt gondolta, biztosan csak egy megduzzadt mirigy. Nem is igazán foglalkozott vele. Október elején azonban elkezdett fájni és tapintásra nagyobb is volt a csomó, mint nyáron. Novemberben felkereste nőgyógyászát, akkor kezdődött el története...

A nőgyógyászom cisztára gyanakodott, de elküldött mammográfia vizsgálatra. Emlékszem, miután a doktornő megultrahangozta a jobb mellemet is, másodpercek alatt megváltozott a légkör a vizsgálóban. Azt mondta, hogy ez nem ciszta. Emlékszem, ott feküdtem, és csak annyit kérdeztem, hogy akkor mi? Akkor és ott tudtam meg, hogy valamilyen daganatom van, de ahhoz további vizsgálatok kellettek, hogy kiderüljön: jó- vagy rosszindulatú.

"Az ember ennyi évesen nem lehet rákos"

Teljes káosz volt a fejemben, de csak arra tudtam gondolni, hogy tuti jóindulatú. Az ember ennyi évesen nem lehet rákos.

Barbinak két hetet kellett várnia az eredményre, és azzal december 4-én, a névnapján visszamenni az onkológiára. A szövettan eredményét végül otthon, az ügyfélkapun keresztül nézte meg, november 29-én.

„Fel kellett fognom, nincs visszaút”

Mindent elhatároztam, hogy nem lesz baj, megműtenek, egy hétig táppénzen leszek, karácsonyra pedig már el is felejtem az egészet. Beléptem az ügyfélkapumba és megnyitottam a leletemet: emlő rosszindulatú daganata. Kitört belőlem a sírás. Az a három nap nagyon rossz volt. Fel kellett fognom, nincs visszaút, és nehéz volt azt is hallani, hogy a babaprojektet is tolnunk kell.

„Kirakatban van az életem”

Vasárnap reggel, miután felkeltem kisírt szemekkel és még mindig nem voltam önmagam, rájöttem, hogy ezt így nem csinálhatom végig, ezzel nem segítek magamon és nem tűnik el a daganatom. Eldöntöttem, hogy Instagram-oldalt indítok, mert úgy éreztem, a rák még mindig tabunak számít, nem szeretünk beszélni róla és így könnyen elhatalmasodhat rajtunk. Én ezt nem akartam. Az önvizsgálat fontosságát szerettem volna hangsúlyozni, illetve segíteni végigvinni másokat az úton. Jelenleg nincs negatív érzés bennem a betegséggel kapcsolatban. Nekem a blog egy mankó, azzal, hogy az életemet kirakom a kirakatba, jobban érzem magam. Úgy gondolom, hogy amiről nem tudunk beszélni, attól félünk, és az elhatalmasodik rajtunk. Én ezt nem hagyom. Ezért is van az, hogy ugyanúgy szervezem a júniusi esküvőnket, dolgozom és találkozom a barátaimmal.

Kemó után magas sarkúban ment dolgozni

Barbi lapunk megjelenésekor már túl lesz a második kemoterápiáján. Azt mondja, az elsőt jól viselte. Másnap még magas sarkúban végigcsinált egy meetinget, és még harmadnap is elment dolgozni. Ott lett rosszul. Szédült, hányingere volt, nem tudott enni, aludni és gyengének érezte magát. Most azonban várja a következő kezelést és optimistán áll az állapotához (õ ugyanis nem érzi magát betegnek, azt mondja, ez egy állapot).

„Nem akarok neki esélyt adni”

Nyolc kemoterápiás kezelést kell felvennem, június 11-én lenne az utolsó, de az időponton módosítani fogunk, ugyanis június 20-án lesz az esküvőnk, két kemoterápia között. Ha a kezelések után arra kerülne a sor, hogy le kell venni a jobb mellemet, akkor levetetem a balt is. Nem akarok esélyt adni annak, hogy később azt is megtámadja a daganat.

 

„Elég erős vagyok ahhoz, hogy legyőzzem”

Ha júliusban megkérdezték volna tőlem, hogy miként élem az életem, akkor azt feleltem volna, hogy felhőkön ugrálva. Ez most is így van, csakhogy már Dióval (Diónak nevezte el daganatát, mert a mammográfiás leletén az szerepelt, hogy zöld dió nagyságú). Leállították a hormonműködésemet, igazából mesterséges klimaxom van. Vannak rosszabb pillanataim is, sírok, persze, és tudom, hogy még most jön a java, de úgy gondolom, a legjobban úgy lehet ezt kezelni, ha úgy élek, hogy Dió a legkevesebb negatív hatást gyakorolja a mindennapjaimra. Tudom: azért kaptam ezt a küldetést, mert elég erős vagyok ahhoz, hogy legyőzzem.

Barbi Dióval az Élet című blogja az Instagramon követhető figyelemmel.


Bruszel Dóra