Buszon
Zsúfolt buszon hazafelé menet,
Azt érzed lassú az idő, mint a gyászmenet.
Felszállsz és örülsz az ülőhelynek,
De rájössz ez a lehető legrosszabb helyzet.
Egész úton csak azon jár az eszed:
Leszólnak-e, ha még a déli szendvicsedet eszed,
Ugyanis egész nap, reggeli óta
Az éhségről szól a szomorú nóta.
De ez még mindig csak csekélység,
Hisz mit számít az éhség,
Ha azt sem tudod eldönteni,
Hogyan fogod feldönteni,
Azt a szép katonás rendet,
Ami a középső ajtóhoz vezet.
S csak akkor látod a nagy bökkenőt,
Mikor a táskádat keresed, mit a tömeg benőtt.
Csakis arra gondolsz ezek után,
Hogy nem néz-e ki túl sután,
Amikor a táskád után kotorászol.
Ez majdnem olyan, mint mikor horgászol.
Majd ha már sikeresen az ajtónál vagy,
Nyomj egy gombot, mert a megálló neve Magy.
Utolsó tanácsként jobb ha megjegyzed,
És agyadban is feljegyzed:
Olyan, hogy személyes tér eszedbe se jusson.
Ez a fogalom nem is létezik a buszon.
Beülnek melléd és beléd másznak,
De ez olyan dolog, mit nem mondunk másnak.
Szorongsz és kellemetlen érzés,
S egy pillanatig érzed, hogy semmit sem érsz és...
Oh, de mit hadoválok én itt össze.
Hazajutok, és mindössze
Csak ez az, ami fontos.
Szandra
Lezajlott a Wallenberg-emlékverseny országos, sőt nemzetközi döntője, ahol...
A 11. a osztály tapasztalatai
