A mi Vera nénink - Emlékezés dr Figula Györgyné Vera nénire

Vera néni a Kalvineum tanítóképzőjében érettségizett 1949-ben, majd az Állami Kiss Ferenc Tanítóképző Intézet diákja lett. Azokban a nehéz években csak nagyon kevesen tehették meg, hogy főiskolára menjenek, ezért Vera néni megkérte Polzsolt Istvánt, hogy ha lehet, vegye fel az akkor a főiskolán működő egyetlen dolgozóiskolai osztályba, hogy tanulmányait munka mellett végezhesse. 1944-ben a kántortanítóként Petneházán dolgozó Figula György menyasszonya lett. 1950-ben kötöttek házasságot. 1951-ben született meg az első gyermeke, és még ugyanebben az évben képesítő vizsgát tett, okleveles tanító lett. 1960-ig tanított Petneházán, majd Nyíregyházára kerültek.1962-ben lett gyakorlóiskolai tanító.

A főiskolai hallgatók gyakorlati képzése, mint ahogy most sem, akkor sem volt egyszerű feladat. A mintaadás és a szakmai tudás átadása csak a legjobbaknak sikerülhet.Akkor még minden szakvezető tanítót egy főiskolai tanár segített a szakvezetésben. A főiskolai hallgatók nagyon szorgalmasak voltak, mint ahogy most is,már első éves koruktól kezdve aktívan részt vettek a gyakorlóiskola munkájában.

1970-ben 1. sz. Gyakorlóiskola néven új iskolát alapított a főiskola, amely a gyakorlatok színteréül szolgált, és amelynek vezetésével dr. Figula Györgynét bízták meg. Ebben az iskolában nem volt egyszerű a tanítás, hiszen az iskola még épült, amikor az oktatást már szervezni kellett benne.

Az új gyakorlóiskola nyolc alsó tagozatos tanulócsoporttal indult. A nevelői létszám 44 volt. Kedvességgel, figyelemmel, szeretettel úrrá lenni az új iskola szervezésével járó problémákon – ezek voltak a legfontosabbak. A tantestület tagjai kölcsönösen segítették egymás munkáját, hiszen az új iskolában, a tanítás mindennapi gondjai mellett, rengeteg szervező munkával kellett megküzdeni: az egészség megóvása, a baleset elkerülése, a rendszeres munka, az egészséges és higiénes szokások kialakítása, a pontos órakezdés, a szünetek rendje. Mivel a gyakorlóiskolában ekkor egy osztály a Váci Mihály tanyai kollégiumból került ki, ezért különös gonddal kellett ügyelni, a diákotthonos gyerekek beilleszkedésére, és az őket befogadó gyerekek empatikus viselkedésére.

Az iskolaszervezés gondja mellett a gyakorlati képzés szervezésének a gondja is Vera nénire hárult. A szeptemberi tanévkezdés után két héttel már bemutató órákat tartottak a kollégák a szép számú hallgatói csoportoknak. 1970-es években alakult meg a Gyakorlóiskolai Igazgatók Országos Szakbizottsága, amelynek titkárává Vera nénit választották. Az igazgatók rendszeresen látogatták egymás iskoláit, ahol a bemutató órák megtekintése mellett, tapasztalatcserére is sor került. Az elhivatott vezetői csoport a munkát igen komolyan vette, és ez a sokoldalú szakmai munka nagymértékben hozzájárult a Gyakorlóiskolák magas oktatási színvonalának megteremtéséhez és megőrzéséhez. Ekkor az Ungvár sétányi Gyakorlóiskolában már az új bútorok is megérkeztek. A szülők szívesen íratták ide gyermekeiket, a gyermekek pedig örültek, hogy a „Csoki suliba” járhatnak. A tantestület magas színvonalú munkájának megtartása érdekében Vera néni folyamatosan támogatta az innovációs törekvéseket. Ennek következtében 1987-es nyugdíjaztatásakor olyan iskolát adott át utódjának, Oroszvári Istvánnénak, ahol magasan képzett, több diplomával rendelkező, elhivatott pedagógus-gárda magas színvonalon oktatott, és végezte a tanító- és tanárképzős hallgatók gyakorlati képzését, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola tanszékeivel példás együttműködésben. Vera néni nyugdíjazása után anyanyelvi szakmódszertant és nyelvművelést tanított a Tanítói Tanszéken. Munkáját, hatalmas szakmai tapasztalatára építve rendkívüli odaadással végezte.

Szeretett iskolájával a mai Eötvös Gyakorlóiskolával soha nem szűnt meg a kapcsolata, hiszen nyugdíjas találkozókra, pedagógusnapokra rendszeresen visszajárt, érdeklődött az itt folyó munka iránt, bíztatott, kedves szavaival támogatta az őt nagy szeretettel körülvevő ifjabb generációt.