Az ember

Sok elképzelés van az ember születéséről. A Biblia szerint Isten teremtett minket. A tudomány szerint egy kis rovarevő emlős ’’ utódai ’’ vagyunk. A harmadik elképzelés szerint pedig az UFO-k hoztak létre. Nem tudjuk, hogy melyik igaz és azt se, hogy miért létezünk, de egy valamit nagyon jól tudunk. A világ, amiben most élünk nem jó.

      Biztos sokat gondolkodtatok rajta ti is, hogy miért ilyen a világ. Hogy miért van az, hogy míg valaki jó módjában nem tudd mit kezdeni magával, addig más halálra dolgozza magát, szenved, de akkor se tudja megteremteni magának a megfelelő környezetet amiben élhet. Vagy miért van az, hogy valaki életét kockára téve ment meg más életeket pár 100.000 Ft-ért, addig mások milliókat keresnek, azzal hogy rúgják a bőrt. A világunk nem, olyan mint a mese. Itt nincsenek szuperhősök vagy mutálódott emberek, akik megmentenek téged. Itt csak te vagy. Senkiben nem bízhatsz, és senki se fog ingyen segíteni, mert emberek vagyunk. Kapzsik, gonoszok, naivak, de ugyanakkor kedvesek, jószívűek, megbízhatóak. Most gondolom mondhatod mekkora zagyvaságokat írok, hisz az előbb még azt mondtam, hogy minden ember rossz, aztán rögtön meghazudtolom magam, de nem. Az igaz, hogy minden ember gonosz, ugyanakkor minden ember jó is. Most megint foghatod a fejed mondván ’’ miről beszél ez”, de mindjárt megérted gondolatmenetem. Ying Yang, vagyis minden jóban vagy egy kis rossz és minden rosszban vagy egy kis jó. Még mindig zavaros? Sebaj. Elmagyarázom. Nemrég említettem az életmentőket, kik testi vagy lelki épségüket teszik fel, azért hogy embereket mentsenek. Kevés fizetéssel nem épp kecsegtető munka, de mégis vannak, akik ezt a foglalkozást űzik és nagy öröm számukra mások életét megmenthetik. De hát akkor ebben mi a rossz? Az hogy egy orvosnak, tűzoltónak, katonának, rendőrnek mindig készenlétben kell lenni, ezért nem jut elég ideje magára, családjára, vagy ha az operáció vagy a bevetés nem sikerül, és az áldozat meghal, akkor hatalmas fájdalmat és bűntudatod érezhetnek. Nagy teher így élni, de végig csinálják. Talán őket lehetne szuperhősöknek nevezni, de nem azok. Ők is megvesztegethetőek, mert emberek.

      Förtelmesek vagyunk. Gyilkolunk, mert élvezzük. Pusztítunk, mert jó nekünk, és szenvedünk, mert mindannyian csak magunknak akarunk jót. Ez azóta így van amióta csak  megjelentünk. Elsőnek csak a megélhetés érdekében öltünk, aztán ahogy egyre fejlettebbek lettünk már saját embertársainkat küldtük a másvilágra pár km²-ért és aranyért. Keresztény hadjáratokat indítottunk keresztények ellen, vagy embereket átkoztunk ki, kínoztuk meg vagy égettük el máglyán, mert ő megelőzve korát és gondolkodóit. Bár az előbbi példákat az ókorból és a középkorból vettem, de a világ most sem változott sokat. Most is vannak háborúk, kivédhetetlen, halálos betegségek, éhezők és még sorolhatnám.

      Nem értem miért van ez, és hogy miért nem vesszük észre, ha összefognánk, segítenénk és megvédenénk egymást akkor jobb lenne az élete mindenkinek, hiszen semmi sem lehetetlen, mert emberek vagyunk.

(Fotó: Internet)