Név szerint: Agócs Zsuzsa 11.c, Balogh Veronika Boglárka 12.c, Gubányi Balázs 11.a, Mátyás Klaudia Vivien 12.c és Orbán Enikő 12.c osztályos tanulók.
Először is szeretnénk köszönetet mondani Dr. Újhelyi István Európai Parlamenti képviselőnek, aki meghívott bennünket erre a nagyszerű helyre.
A szervezés teljesen profi volt a legapróbb részletekig. Millió élményünk van, amit soha nem feledünk: (Brüsszelben a Grand Place, a Pisilő kisfiú, az Atomium, Bartók Béla szobra); a BRUGES-i kirándulás, aminek külön örültünk, hogy oda is eljuthattunk. (Az EU Parlamenttől kisbusszal vitt egy taxis néger és elmondta, hogy a “President-et” Hongroi is ő vitte a múltkor, még a bajszát is mutatta. Áder János Köztársasági Elnök úrról beszélt. Tehát: akkor őt szállította, most pedig bennünket. Szóval, nagy emberek lettünk!)
Nagyon tetszett a Parlamentárium, sokat játszottunk és üzenetet is küldtünk a jövőbe. (A ZAY a legjobb!)
A Bizottsági ülés is jó volt, az Elnökasszony nagyon pörgette a szavazást. Az előadást Házigazdánk, Dr. Újhelyi István tartotta. A közlekedés fejlődéséről volt szó, mi várható pár éven belül. Mindenre kitért, tényleg szuper volt, csak gratulálni tudtunk, amint a hozzá szólók is egytől egyig. (Azért az egyáltalán nem semmi, ha valaki egy témának a Főelőadója, ill. az Idegenforgalom terén az egész EU Főtárgyalója. Ehhez is szívből gratuláltunk, csak így tovább, jó érzés volt magyarként ülni a Bizottsági ülésen.)
A kaja csillagos ötös, csütörtökön a Parlament VIP részén ebédeltünk (ezt igazán kár lett volna kihagyni!), este megkóstoltuk a waffelt, a sült krumplit szósszal, ettünk gyrost/dürümöt és úgy fizettünk, hogy a papírpénz mellett az érmékből kis szívecskét formáltunk a tálcán. A pincérnek nagyon tetszett, valószínűleg még nem látott ilyen kreatív fizetést.
Vettünk képeslapokat, hűtőmágnest és CSOKIKAT!
Egy nyugdíjas magyar csoport is velünk volt, úgy éreztük, megkedveltek minket.
Mi is őket, segítettünk is nekik. Az egyik alkalommal a legidősebb néninek vittük a csomagját, az ebédnél pedig egy másik néninek segítettünk elállítani az orrvérzését. (Tanár úr is nagyon büszke volt ránk!
Elvégre nemhiába nyertük meg az országos elsősegélynyújtó versenyt!)
Szerencsére a terrorista veszélyből semmit nem éreztünk. Viszont akárkihez mentünk oda segítséget kérni, mert elakadtunk, mindenki készséges volt (metró jegyvásárlás, pénztáros a vasútállomáson, vagy ha csak eltévedtünk.)
Az utolsó este – hogy hamarabb érjünk a hotelbe – másik útvonalat választottunk és így kb. 2x annyit(!) gyalogoltunk, mint rendesen, de nem probléma! Elkezdtünk énekelni, közben kissé esegetett, néhányan néztek is bennünket, hogy ezeknél elmentek otthonról?
A péntek reggeli utazáskor a magyar sofőr is kedves volt. Nagy volt az elképedés: Tanár Úr szinte letámadja, hogy Charleroi? Próbál angolul kérdezni, erre mondja, hogy Ő is magyar… Agócs Zsuzsival is előfordult ilyen, csak ő az egyik magyar nyugdíjast kérdezte a Főtéren…
A bruges-i vonaton a szomszéd néni meg azt kérdezte, honnan jöttünk, mondtuk from Hungary, ááá, és elmagyarázta, hogy nagyon Dallamos a nyelvünk.
Egyszerűen annyi élményben volt részünk, hogy feldolgozni is elég.
Köszönjük Simon Miklós Tanár úrnak, hogy megszervezte nekünk ezt a kirándulást, vigyázott ránk és mindent megtett, hogy mi jól érezhessük magunkat!
Balogh Veronika, 12.c
csapatkapitány
