Kísérő tanáraink Vámosi Edina és Marcsekné Turcsán Krisztina tanárnők voltak, akik egész héten figyeltek ránk és segítettek minket mindenben.
A düsseldorfi repülőtérről S-Bahnnal érkeztünk meg Hochdahlba, ahol már nagy örömmel és lelkesedéssel vártak minket a német cserediák-partnereink és a szervező tanárok. Az első találkozás után sütemény és kávé mellett ismerhettük meg egymást az iskola ebédlőjében. Ezt követően a német diákok egy „Rally”-t terveztek-szerveztek, melynek keretein belül felfedezhettük a kisváros különböző pontjait, sa feladatok „teljesítését” közös fotóval örökítettünk meg. Este mindenki hazatért a fogadócsaládhoz, ahol vacsora mellett először társaloghattunk velük - gyakorolva az idegen nyelvet (kinek-hogy sikerült…).
Péntek reggel négy tanítási órán keresztül nyerhettünk bepillantást a német oktatási rendszerbe, ami szokatlan, ám annál érdekesebb volt számunkra. Délben indultunk Düsseldorfba, hogy a 168 méter magas Tévétorony (Fernsehturm) tetejéről csodálhassuk meg a gyönyörű várost. Az előző naphoz hasonlóan újból egy „Rally” keretében ismerhettük meg Düsseldorfot és nevezetességeit. Hétvégén a diákok közösen szerveztek nekünk fakultatív programokat Erkrathban és Düsseldorfban.
Hétfőn a duisburgi kalandparkba vezetett utunk, ahol kivétel nélkül mindenki próbára tette az erejét és ügyességét a különböző nehézségű pályákon. Este fáradtan, de új élményekkel gazdagodva térhettünk haza.
Kedden Kölnben tettünk látogatást, többek között a Német Sport- és Olimpiai Múzeumot látogattuk meg, de természetesen a Dóm sem maradhatott ki. Szabadidőnk alatt a többség a vásárló negyedet vette célba.
Szerdán a Brühlben található augustusburgi kastélyba nyerhettünk bepillantást, megcsodálva a gyönyörű épületet és csodálatos kertjét. Még aznap továbbutaztunk Bonnba, ahol a Történelemi Múzeum látogatása során ismerhettük meg jobban a német történelem 1945-től napjainkig tartó szakaszát. Ezutána belvárosban sétáltunk és élveztük a kellemes időjárást.
Utolsó napunkat az obernhausi Gasometerben töltöttük el, ami a régi időkben egy hatalmas gáztartályként üzemelt, mára pedig egy kiállító épületté alakították át, ami mindig más és más kiállításoknak ad otthont. Az Alpok legveszélyesebb csúcsát járhattuk körbe, a szó legszorosabb értelmében. Pénzünket és időnket utoljára a hatalmas bevásárlóközpontban, a Centroban vertük el.
Egy igen tartalmas, hosszú és új élményekben gazdag hetet tudhatunk magunk mögött, mely idő alatt új barátságokat kötöttünk és nem utolsó sorban nyelvtudásunkat is fejlesztettük. Péntek hajnalban könnyes búcsút vettünk cserepartnereinktől - de nem örökre, ugyanis szeptemberben, immár Magyarországon fogjuk újra látni egymást, amit már izgatottan várunk!
Katona Rebeka 9.D
A Nyíregyházi Szakképzési Centrum közel 400 tanulója indult Zánkára, hogy eltöltsön...
Egy iskola infrastruktúrájának fejlesztése a körülmények és a követelmények...
