Egy bohóc is lehet szomorú? – Melinda története

A kislányom, Bianka 40 dekagrammal született 23 hétre, sajnos a több hónapos inkubátor hatására kiégett a retinája. Mindkét szemére vak.

3 gyermekem van, több hónapig harcoltunk Bianka életéért. Itt született Nyíregyházán és a koraszülött osztály dolgozói mindent megtettek, hogy életben maradjon. Én éjjel-nappal ott ültem mellette és beszéltem neki. Biztattam, pedig azt sem tudtam, hall-e engem, de éreztem, megérti, amit mondok. Csak azt hajtogattam, anya itt van, nem lesz baj, csak légy erős.

BUDAPESTRE KELLETT KÖLTÖZNÜNK

Aztán az apjuk elhagyott minket, egyedül maradtam 3 gyerekkel. Nyíregyházán nem találtam Biankának megfelelő óvodát, így Budapestre költöztünk albérletbe. Hordtam gyógytornára, látásfejlesztésre orvostól orvosig, mert egy kicsi fényt és árnyékot lát az egyik szemére. Szinte az egész napomat felőrölte a kislányom gondozása, az albérlet nagyon sokba került, nagyon nagy pénzszűkében voltam.

KI KELLETT TALÁLNOM VALAMIT

4 órás munkákat kerestem, de nem találtam, egy beteg kislány édesanyjaként sehol nem akartak alkalmazni. Kitaláltam a lufihajtogatást és az internetről megtanultam az alapokat, aztán fejlesztettem magam. A Városligetben kezdtem. Remegve kérdezgettem az embereket, hogy varázsolhatok-e egy szép lufit a gyermeknek? Legalább egy kis ételre valót megkerestem vele.

FÉNY AZ ALAGÚT VÉGÉN

Aztán megismerkedtem egy művészi társulattal és ők jó néhány híres rendezvényre elvittek magukkal. Budapesten, sok helyen megismertek. Egy kicsit helyre álltam anyagilag.

IGAZI TÁRS A BAJBAN IS

Megismerkedtem a párommal. Ő szakács valójában, de sok rendezvényre jött velem. Nagyon megszerettek minket Pesten, sok helyre mehettünk. És mi is egyre közelebb kerültünk egymáshoz. A párom mindenben mellénk állt, sokat segített. Nem gondoltam volna, hogy létezik valaki, aki be tudja gyógyítani a sebeimet.

KÉNYSZERBŐL SZERETET

Tehát először a pénzről szólt, mert egy 3 gyerekes anyát nem nagyon vesznek fel dolgozni, főleg ha kiderül, hogy beteg gyermeke van. Aztán nagyon megszerettem, jó érzés látni azt, amikor a gyermekek tágra nyílt szemekkel várják a varázslatot, hogy ebből a kukac lufiból hogy lesz virág, kutyus, tigris stb. Imádom ezt csinálni, mivel a gyerekeket nagyon szeretem. Ők még őszintén tudnak örülni és hinni a csodában.

ÚJABB MÉLYPONT

Eladták az albérletet, ahol laktunk, így hazajöttünk egy évvel ezelőtt. Feltörték a házunkat, mindenünket elvitték, az üres házban laktunk. Kezdhettük a nulláról, elölről mindent. Se víz, se villany, semmi nem volt. Nagyon kétségbe estem, de szerencsére a párom talált magának munkát, így nagy nehezen, de tudtunk venni legalább egy kályhát, ágyat stb.

A helyzetemet az nehezíti, hogy Nyíregyházán senki nem ismer, mint lufihajtogató bohóc. Nem kapok munkát és már nagyon hiányzik, hiszen a pénzen kívül a gyerekek boldog mosolyára is szükségem lenne. Ők töltöttek fel lelkileg. Bízom benne, hogy itt is megismernek minket.

Szóval ennyi az életem története. Többször is padlóra kerültem, de mindig próbálok talpra állni. Segítséget soha nem kértem. Imádom a gyermekeimet és minden nehézség ellenére próbálok mindent megtenni, hogy jó legyen nekik.

Micskei Renáta

Szerencsére Nyíregyházán is kezd jól alakulni Renátáék élete, a Sóstói Múzeumfaluban ők is ott voltak gyereknapon.

http://www.nyiregyhaza.hu/gyermeknap-a-sostoi-muzeumfaluban-2016-05-29

Renáta tele van ötlettel, most beteg gyerekek számára szeretne egy rendezvényt csinálni, ahol mindenki ingyen kaphatna lufit és természetesen kísérőprogramokat is szervezne. Szurkolunk neki.

KR