Az elhurcoltak legalább egyharmada odaveszett – ma a Gulag áldozataira emlékezünk

Az elhurcoltak legalább egyharmada odaveszett – ma a Gulag áldozataira emlékezünk

November 25. 2012 óta a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja.

1953-ban ezen a napon léphetett Nyíregyháza-Sóstón magyar földre azon politikai rabok első csoportja, akik túlélték a Gulag borzalmait.

1944 őszétől kezdve közel 800 ezer honfitársunkat, politikai foglyokat, ártatlan embereket ítéltek el koholt vádak alapján, és hurcolták el őket szovjet munkatáborokba. Jelentős részük soha nem térhetett vissza Magyarországra.

A Vörös Hadsereg, amely 1944 szeptemberében lépett Magyarország területére, december 22-én adta ki 0060 számú parancsát, ez rendelte el a 17–45 év közötti munkaképes német származású férfiak és a 18–30 év közötti munkaképes német származású nők mozgósítását. Eszerint hadbíróság elé kerülnek, akik kivonják magukat a mozgósítás alól, és családtagjaikra, továbbá „bűntársaikra” is szigorú megtorlás vár.

Az utasítást végrehajtó szovjet belügyi katonák – bár a létszámot kizárólag német nemzetiségűekkel kellett volna feltölteniük – válogatás nélkül elvittek mindenkit, számukra csak az volt fontos, hogy összetereljék és a Szovjetunióba hurcolják a parancsnokaik által meghatározott számú embert.

Az események leírásakor a történészek sokszor csak az egyre fogyatkozó számú túlélők legendává szövődő visszaemlékezéseire hagyatkozhatnak.

A szájhagyomány szerint az „orosz” katonák megnyugtatásul azt ismételgették: „malenkaja rabota”, azaz kis munka. Az oroszul nem tudó érintettek ezt „málenkij robotnak” értették, s a kifejezés így honosodott meg. A katonák nemegyszer igazoltatás címén állították meg a járókelőket, akiket aztán teherautókra ültettek és elvittek, sorsukról hozzátartozóik semmit sem tudtak meg. A „kis munka” évekig tartó kényszermunka – romeltakarítás, építkezés, bányászat stb. – volt a Szovjetunióban.

A foglyok, akiktől minden használható tárgyat elvettek, a zömmel a vasúti csomópontok közelében felállított gyűjtőtáborokba kerültek. A zsúfoltság, a hideg, a járványok, az éhezés már itt megtizedelte őket, a szovjet táborokban aztán még többen haltak meg. A magyar foglyok zöme a donyeci iparvidéken, a Krím félszigeten és az Urálban végzett kényszermunkát, de sokakat irányítottak Grúziába és Azerbajdzsánba, illetve Dél-Szibériába.

Az elhurcoltak legalább egyharmada odaveszett, a többség 1949-re térhetett haza, több ezren már nem is a korábbi Magyarország területére, mivel otthonuk a szomszédos országok valamelyikéhez került. A kommunista magyar, csehszlovák, román, szovjet kormányoktól segítséget nem kaptak, a magyar hivatalos szervek a kényszermunkát „hadifogolyügyként” kezelték.

Emlékezzünk ma mindazokra, akik hosszú évekig embertelen körülmények közötti fogságba kényszerültek politikai, vallási meggyőződésükért, életüket adták a hazáért, magyarságukért.

#kapcsolódó

Szupermenza: megújult a konyha és az étterem a kertvárosi iskolában

Szupermenza: megújult a konyha és az...

Egészséges, tápláló és finom ételek friss, magyar alapanyagokból, korszerű...

Letartóztatás indítványozása kényszermunka miatt

Letartóztatás indítványozása kényszermunka...

A letartóztatását indítványozza a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség...