Amiről az utcák mesélnek...- Az árvaháztól a Kertmunkásképző Iskoláig 2.

A Gyümölcstermesztők Országos Egyesületének Szabolcs Vármegyei Tagegyesülete 1935-ben egy kertmunkásokat képző iskola létesítését kezdeményezte. Ezt támogatta a Földművelésügyi Minisztérium, a vármegyei törvényhatóság és Nyíregyháza városa is. Utóbbi erre a célra felajánlotta az Er­zsébet árvaház volt Pacsirta utcai épületét, valamint a városi kertészeti telepet és húsz hold földet gyümölcsös létesítésére.

Egri József képesített kőművesmester vezetésével 1938-ban a már meglévő épületet átalakították, illetve bővítették: két tantermet, hálószobát, mosdót, zuhanyozót, ebédlőt, konyhát, altiszti lakást és betegszobát alakítottak ki benne. A város új oktatási célú intézményét 1939. április 23-án adták át. A megnyitóünnepségen a Földművelésügyi Minisztériumot Schandl László miniszteri osztálytanácsos és Gergely István kertészeti igazgató képviselte. Az iskola ideiglenes igazgatójává a szervezéssel megbízott Hoppé Imrét nevezték ki, akitől 1939 októberében Velich Sándor vette át az igazgatást.

Az első évfolyam 15 növendéke közül nyolcan Szabolcs, heten pedig Szatmár vármegyéből érkeztek. Tandíjat nem kellett fizetniük, viszont a kertgazdaságban maguk termelték meg azokat a növényeket, amelyeket az iskola konyháján hasznosítottak. Két év után záróvizsgát tettek, majd előmunkásként, vagy munkavezetőként alkalmazták őket. Nagy kereslet mutatkozott irántuk a gyümölcsösökben, ahol a „zamat, íz, érték tekintetében” a világon első helyen álló szabolcsi almát is termesztették.

Az iskola kb. száz kertmunkást adott a megyének, utolsó tanulói 1945-ben végeztek. Szerepét ezt követően fokozatosan korszerűsödő intézmények vették át. Elsőként a Kertészeti Középiskola, amely céljaira megvásárolták a Pacsirta utcai épület szomszédos telkét, a város pedig felajánlotta a régi Csapatkórházat, amely épület ma az Inczédy György Szakképző Iskola és Kollégium kezelésében áll.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)