Jól érzi magát Nyíregyházán Törő Gergely

A kaposvári egyetem végeztével a helyi színházba szerződött, majd 2022-ben hazatért Nyíregyházára Törő Gergely Zsolt.

– Három évadon át voltál kaposvári színész. Miként kerültél Nyíregyházára?

– Az utolsó évemben gondoltam úgy, hogy lépni kellene valamerre. Nem azért, mert elkényelmesedtem, vagy nem úgy végeztem a munkámat, mint korábban, de éreztem: új impulzusok kellenek, más rendezőkkel is jó volna dolgozni, s tanulni tőlük. Megszereztem Horváth Illés művészeti vezető telefonszámát, ő pedig – nagyon hálás vagyok neki ezért – abszolút támogatásáról biztosított, már az első telefonhívásnál megnyugtatott, hogy számol velem. Az általa rendezett Jó estét nyár, jó estét szerelemmel kezdtem itt.

– Négy premiered volt az első évben, a Jó estét... mellett az Utas és a holdvilág, a Micimackó és a Kapj el, ha tudsz előadásokban láttunk. Nézzük az ideieket! Az első Az öreg hölgy látogatása, melyben a festő voltál. Számomra emlékezetes előadás, egyszerű díszleteivel, a kivetítésekkel, sajátos humorával és mélységeivel.

– Ez a rendező, Keresztes Attila zsenialitása. Többször hallottam róla, amikor idejöttem, visszatérő rendező és sokan szeretik a színházban. Rendkívül élveztem a próbafolyamatot, mert Attila nagyon érdekes játékstílust várt el tőlünk, ami kicsit groteszk, kicsit abszurd. Az enyém nem fajsúlyos szerep, meg kellett küzdeni vele, de ez nincs ellenemre, sőt! A próbafolyamat végén állt össze a festő attitűdje. Szerintem is fontos, nagyon értékes és jó előadás lett, büszkén vagyok benne. Azért akartam színész lenni, hogy ilyen előadásokban játsszak!

– Az Életrevalókban sok figurát formálsz meg, szinte mindegyik vicces karakter, mint például az udvarló vagy a mozgáskorlátozott WC előtti jelenet figurája.

– Ez teljesen más munkafolyamat volt. Mivel a darab szerkesztése nagyon filmes, nekünk, színészeknek gyakran meg kellett azzal küzdeni, hogy elhiggyük, működni fog az a jelenet is, amikor másfél perc van átöltözésre a takarásban, majd csupán 35 másodperces jelenet a színpadon. Nem könnyű összerakni, hogy több ideig öltözöm, mint amennyit a színpadon töltök az adott jelenetben, amelyben rögtön „élesnek” kell lenni. A filmforgatásban is az a nehéz, hogy akár órákat vársz, míg kamera elé kerülsz, majd ott és akkor tűpontosnak és energikusnak kell lenned, ahogyan a szereped megkívánja. Itt ugyanígy: kis jeleneteim voltak, de azokat ott kellett elkezdeni, ahol az előtte lévő történések zajlanak, abban a karakterben. Kedveltem ezt a feladatot.

– Nehéz a színész számára, ha egy darabon belül hat-hét szerepet kell eljátszania?

– Én imádom! A K2 Színházban Hamvas Béla Karneválját állítottuk színpadra, egy eposzt, amiben körülbelül 28 szerepet játszottam, de volt, aki negyvenkettőt a kilencórás előadás során.

– Nem kevered össze, hogy éppen ki vagy az adott jelenetben?

– Ezért izgalmas. Igazából azt kell nagyon pontosan összerakni, hogy mikor mit veszek fel, hová készítsem be a jelmezt, megbeszéljem az öltöztetővel, hogy itt veszem le, de másik oldalon veszem fel, satöbbi. Nekem ezzel nincs bajom, kihívásként tekintek a feladatra.

– Szerinted miért érdemes megnézni az Életrevalókat?

– Azt gondolom, hogy reményt ad, a remény színházát valósítja meg, ami ritkaság. Nem le akar tolni a mélybe, hanem felemel. Azt sugallja: az életünkben a kis dolgok is sokat érhetnek, ilyenekkel is jobbá lehet tenni a másik ember életét.

– Egészen más típusú előadás a Bolha a fülbe. Nem lehetett könnyű a beszédhibás fiút megformálni, gondolom, hatalmas koncentrációt igényelt.

– Jól érzed, nehéz szerep, s nagy munka van benne. Az a nehézsége, hogy úgy kell ezt a beszédhibát megmutatni – különösen azoknál a részeknél, ahol nem hangzik el előtte vagy utána, amit mondtam –, hogy valamelyest értse a néző. A próbaidőszakban több kollégám véleményét megkérdeztem, ki azt mondta, túl érthető, ki azt, hogy egyáltalán nem. Azt hiszem, végül sikerült jól összehozni.

– Következik a Don Juan. Látszik már valami belőle?

– Nagyon izgalmas előadás lesz, Horváth Illés rendezésében. Nagyon felkészült, konkrét elképzelése van az előadás stílusával kapcsolatban, és ezt a felkészültségéből fakadóan intelligensen és érthetően tárja elénk. Én szeretem benne ezt a szentimentalista lelkületet. Nagyon közel áll hozzám ez a szerep, az egyetemen, amikor Moliére Don Juanjával foglalkoztunk, mindenki Don Juan akart lenni, én viszont Frici. Örülök, hogy itt megkaptam, izgalmas, jó szerep, hatalmas monológgal. Nagyon szívfacsaró ez a történet, de közben maga a figura fölöttébb komikus. Mindenki nagyon sokat lesz bent a színen, az előadás nagyon dús mind látványvilágában, mind a zenében és a koreográfiában. Bízom benne, hogy a közönségünk számára igazán érdekes, kedvelt előadás lesz.

– Tar Danival ketten adjátok elő a Variációk egy rablásra című előadást.

– Folyamatosan próbáljuk, márciusban lesz a premier. Egykoron két kaposvári kollégám állította színpadra újságcikk alapján. Régóta motoszkál a fejemben, milyen lenne egy előadás formáját, stílusát, lelkületét olyanná alakítani, mint amilyen én vagyok, mert az nagyon izgalmas. Most megcsinálhatjuk, igazi műhelymunka számunkra.

– A jelek szerint Nyíregyházán még várat magára a Caligula helytartója, hogy az egyetem után itt is lehessél Petronius, ami mély, fajsúlyos, drámai szerep.

– Remélem, hogy megadatik. Igazából nem is a fajsúlyos szerepre várok, számomra az a lényege, hogy gondolkodó, intellektuális legyen.

– „Szeretnék mélyebb, gazdagabb gondolatokkal teli alakokat, komoly szellemi és lelki koncentrációt igénylő szerepeket megformálni” – mondtad egy interjúban.

– Bár az alkatom inkább az ugribugri vicces fiú szerepekre predesztinál, érzem magamban az erőt és indíttatást a sötétebb és intellektuális karakterek megformálásához.

– Otthonra leltél Nyíregyházán?

– Jól érzem itt magam. Jó helyen dolgozhatok, egy embert sem tudok mondani, akivel ha összefutok, elsunnyogok, nem szeretnék beszélni vele. Cégénydányád is közel van, ott a mamám, aki idős, de nekem ő sokat jelent. Az sem mindegy, ha beülök az autóba, másfél óra alatt otthon vagyok, és a családom is könnyebben meg tud nézni egy-egy előadásban.

Az különösen fontos számomra, ami miatt idejöttem, hogy szakmailag tudjak továbblépni, ami persze nem megy egyik napról a másikra. Most azt gondolom, ez nagyon jó váltás volt részemről, megtaláltam a számításomat. Például láthattam a Mohácsi János által rendezett Delilát, ő olyan kaliberű rendező, akivel szeretnék dolgozni a jövőben. Az volt a célom, hogy új rendezőkkel, színészekkel, helyzetekkel találkozzak, és ez most abszolút jelen van.

(Szerző: Kováts Dénes)