1200 km/h-val az amatőr rakétamodellezés csúcsára

A két tehetséges diák története a Nyíregyházi Kodály Zoltán Általános Iskolában kezdődött, ahol barátságot kötöttek, most pedig külön-külön folytatják tanulmányaikat: Pintér-Keresztes Tamás a Nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium és Kollégium, Kardos Botond pedig a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium, Kollégium és Óvoda tanulója. Bár a repülés és a műszaki világ iránti érdeklődésük gyerekkorukban szökkent szárba, a közös munka csak nemrég, egy nyári tábor alkalmával indult el igazán. Azóta a csapat közösen építi és teszteli saját rakétáit, amelyekkel máris figyelemre méltó sikereket értek el, beleértve a hazai sebességrekordot is. Ezt a rekordkísérletet dr. Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztos és a tudományos élet kiemelkedő szereplői is elismerték. Az alábbi interjúban a magyar amatőr rakétamodellezés úttörői mesélnek arról, hogyan vágtak bele ebbe az izgalmas projektbe, milyen kihívásokkal kell szembenézniük, például a költséges „hobbi” finanszírozása terén, és milyen ambiciózus célokat tűztek ki maguk elé a jövőre vonatkozóan.

– Nem mindennapi tevékenységbe kezdtetek. Mi keltette fel a rakétaépítés iránti szenvedélyeteket?

Tamás: – Már kisiskolás koromban is nagyon érdekeltek a természettudományok, különösen a mérnöki részletek, hogy hogyan működnek a technikai dolgok. Többek között a repülés az, ami nagyon hamar magával ragadott. Nem sokkal később az űrrepülés és a csillagászat iránt is elkezdtem érdeklődni, és az amatőrcsillagász közösséget is gyarapítottam. Az űrkutatás és a rakétatechnika szorosan összefüggő területek, így hát hamar rájöttem, hogy érdemes mélyebben beleásnom magam ebbe az izgalmas világba. Felmerült bennem a gondolat: miért ne építhetnék én is saját rakétát? El is kezdtem kutatni, hogyan lehetne megvalósítani ezt az álmot, de hamar világossá vált, hogy egyedül nem leszek képes mindent kivitelezni. A rakétamodellezés ugyanis rendkívül szerteágazó tudást igényel, és sokkal eredményesebb, ha csapatban dolgozik az ember.

Botond: – Gyerekkoromtól kezdve mindig érdekelt a műszaki világ, de igazán akkor kerültem közelebb hozzá, mikor Tamás révén kapcsolatba kerültem a rakétamodellezéssel. Korábban leginkább a polgári repülés és a repülőgépek, légi járművek iránt érdeklődtem, később pedig a katonai repülés és az űrkutatás is elkezdett foglalkoztatni. Innen már csak egy lépés volt, hogy a rakétatechnológia iránt is érdeklődni kezdjek.

– Végül mikor és hogyan vágtatok bele a rakétamodellezésbe? Milyen segítséget kaptatok az indulásnál?

Tamás: – A Pannon Space Technologies elnevezésű csapatunk 2024 nyarán alakult meg a mostani formájában, amelynek még tagja Tamás Mátyás Bertalan is (szintén 16 éves középiskolás – a szerk.). Sok kívülálló segítőnk van, felnőttek és egyetemisták egyaránt. Almási Csaba, Budapesten élő mérnök, a modellrakétázás egyik legelismertebb szakembere, a csapat mentoraként rendkívül sok segítséget nyújtott. Emellett egy szegedi műholdépítő csapat, az SWP CanSat is segít nekünk a fedélzeti elektronika gyártásában.

Botond: – Én a rakétamodellezéssel csak idén nyáron kezdtem el foglalkozni. A csapatunk nemrég alakult, de Tamás már régóta érdeklődik a rakéták iránt, ő volt az, aki igazán elmélyült ebben a témában. Én eleinte segítettem neki a beszerzésekben és egyéb kisebb feladatokban, de amikor megtudtam, hogy lesz egy rakétamodellező tábor Baján, úgy döntöttem, hogy én is csatlakozom.

– Részt vettetek a IV. Bajai űrkutatási és rakétaépítő táborban. Milyen élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodtatok?

Botond: – A bajai tábor egy hagyományosan megrendezett esemény, amit a Bajai Tudományos és Ismeretterjesztő Egyesület szervez. Az űrkutatást és a rakétamodellezést igyekszik megismertetni a diákokkal. Itt nem versenyzünk, hanem megtanulunk rakétákat építeni és felbocsátani. Minden résztvevő kap alapanyagokat és egy modellrakéta-csomagot, amiből megépítheti a saját rakétáját. A legtöbben először foglalkoztak ezzel.

Tamás: – A rakétaépítés alapjaival korábban is foglalkoztam, de a bajai tábor volt az első olyan rakétás közösségi esemény, amiben részt vettem. Az első táborba még nem vittem saját készítésű rakétát, de most már a csapat által épített nagy rakétával érkeztünk. Ami azért különleges, mert a PST-n kívül még nem alakult középiskolás csapat Magyar­országon.

– Hol és hogyan készült a „rekordrakétátok”, és milyen anyagokat használtatok az építés során?

Botond: – Nyíregyházán építettük meg a rakétánkat, és Almási Csaba irányította az egész folyamatot. Bár hivatalosan nem tagja a csapatnak, ő az egyik legjobb szakember az országban ezen a területen, és hatalmas segítséget nyújtott nekünk. Az összeszerelés nagy része Nyíregyházán zajlott, míg az utolsó simításokat Baján végeztük el. A bajai rakétamodellező tábor egyedülálló Magyar­országon, hiszen itt a diákok saját rakétát építhetnek és bocsáthatnak fel. Ez a hobbi sajnos még gyerekcipőben jár az országban, és a rakétamodellezéshez szükséges légtér engedélyeztetése is nehézkes, de a táborban megvan a lehetőség, hogy ezt kockázatmentesen kipróbálhassuk.

Tamás: – A rakétaépítéshez leginkább tapasztalat szükséges. Minden részlet gondos tervezést igényel. A legfontosabb, hogy minél könnyebb, de erős anyagokat válasszunk. A rakéta szerkezete lehet nagyon egyszerű és építhető fa, illetve műanyag alkatrészekből. Mi már kompozit anyagokat használunk, ami bár macerásabb, de a tervezés során sok időt takaríthatunk meg és nagyobb üzembiztonságot biztosít a jármű számára. Emellett 3D nyomtatott, valamint újrahasznosított anyagokat is beépítettünk.

– Augusztus 11-én, országos szinten is egyedülálló, saját fejlesztésű rakétátok a bajai táborban 1537 méteres magasságot és 1200 km/h sebességet ért el. Mi volt a titka ennek a lenyűgöző sebességnek, és milyen érzés volt elérni ezt az eredményt?

Botond: – Igen, a mi rakétánk érte el az eddig mért legnagyobb sebességet. Nem erre készültünk, de egy utolsó pillanatban eszközölt változtatásnak köszönhetően sikerült megdöntenünk a hazai rekordot az amatőr rakéták kategóriájában. A rakétánk 1200 km/h sebességet ért el, ami példaértékű eredmény a hazai modellezésben.

Tamás: – A rakétánk egy kanadai konstrukció alapjaira épült, amit mi fejlesztettünk tovább. A legfontosabb eleme a hajtómű, amit nem tudunk házilag előállítani, mivel Magyarországon ez illegális. Ennek okán, egy már jól bevált kanadai konstrukcióra esett a választásunk, a rakétánk is erre lett optimalizálva. Eredetileg egy gyengébb hajtóművet terveztünk alkalmazni, de végül egy erősebb egységet integráltunk, ami miatt számos nem tervezett számítást kellett elvégeznünk. Ebben segítségünkre szolgál egy szimulációs szoftver, ami elvégzi a bonyolultabb számításokat. A változtatás sikeresnek bizonyult. Mi is meglepődtünk, mert nem számítottunk erre az eredményre, nagyon jó érzés, hogy a mi rakétánk érte el a legnagyobb sebességet.

– A rakétátok biztonságosan landolt mindössze 1,5 kilométerre a Bokodi úti Repülőtértől. Hogyan lehet pontosan megtervezni egy rakéta visszatérési helyét?

Tamás: – Ideális esetben, szélcsendes környezetben a rakéta szinte az indítási helyére is leszállhat, de nagyobb szél messzebb is elviheti. Fontos, hogy a rakétát ne függőlegesen indítsuk, mert így a közönséghez közel is landolhat, ami nem szerencsés. Az indítósín pontos beállításával elkerülhetjük, hogy a rakéta a nézőket veszélyeztesse. A mi rakétánkban egy főernyő található, aminek kibocsátása után a rakéta vitorlázva ereszkedik le, ezzel általában egy-két kilométeres körzetben szokott landolni. Van azonban bonyolultabb megoldás is, amely során kisebb, nagyobb ernyők nyílnak egymás után. Ez segít abban, hogy a rakéta minél közelebb landoljon az indítóálláshoz. A továbbiakban mi is ezt a rendszert szeretnénk használni. A legközelebbi felbocsátásnál nyomkövetővel szeretnénk segíteni a rakéta helyének meghatározását, de ez is bonyolult dolog, és még tesztelés alatt áll.

– Milyen új célokat szeretnétek elérni a rakétamodellezésben? Szerintetek megmarad hobbinak, vagy inkább hosszú távú tervként, esetleg életcélként tekintetek rá?

Botond: – Bár kezdetben hobbinak tekintettem a rakétamodellezést, az utóbbi időben látom, hogy ez a terület egyre jobban fejlődik Magyarországon. Elképzelhető, hogy a jövőben komolyabban is foglalkozom vele, de elsősorban nemzetközi kapcsolatokkal szeretnék foglalkozni, de nem zárom ki, hogy az űrkutatás területén is tevékenykedjek.

Tamás: – Mérnök szeretnék lenni, a rakétatechnika egy kis ága ennek a területnek. A családomban senki nem rendelkezik mérnöki végzettséggel, zenész családban nőttem fel, így érdekes, hogy honnan jött az érdeklődésem. A család támogatása nagyon fontos, és reméljük, hogy lesznek más támogatóink is, mert ez a hobbi nagyon költséges. Jelenleg a szüleink azok, akik minden kiadást fedeznek. Gondolkodtunk azon, hogy részt vegyünk nemzetközi versenyeken, de sajnos eddig nem találtunk megfelelő lehetőséget a korosztályunk számára. Emellett tervezünk fejlesztéseket is. Őszi szünetben szeretnénk átlépni a hangsebességet a jelenleg fejlesztés alatt álló rakétánkkal, és tavasszal egy bonyolultabb, hibrid hajtóművel rendelkező rakéta megépítését is tervbe vettük.

– Hogyan látjátok a rakétamodellezés jövőjét Magyar­országon? Mit tanácsolnátok a hozzátok hasonló érdeklődőknek?

Botond: – A rakétamodellezés egy olyan terület, amely sajnos Magyarországon háttérbe szorult, nekünk viszont fontos, hogy ezt a hobbit és a tudomány szeretetét minél több fiatalhoz eljuttassuk. A bajai tábor egy nagyon jó lehetőség, hogy bárki beleláthasson a rakétamodellezés világába, itt Magyarország legjobb szakembereitől tanulhatnak, és egy jó hangulatú közösségben próbálhatják ki a rakétamodellezést. Ez egy nagyszerű lehetőség arra, hogy a diákok közelebb kerüljenek a tudományhoz és az űrkutatáshoz. Ez számunkra személyes ügy is.