A perui „Kék hírek” világából a nyíregyházi iskolapadba – Raquel Perata Magyarországon kutatja gyökereit

A perui származású fiatal nő úgy döntött, hogy életének következő szakaszát ennek szenteli, miután értesült arról, hogy a magyar kormány ösztöndíjat kínál azoknak a fiataloknak, akik magyar gyökerekkel rendelkeznek, és szeretnék elsajátítani a nyelvet, valamint felfedezni örökségüket. Raquel dédapja ugyanis magyar volt. Rákosi Gyula 1921-ben menekült Peruba, családot alapított, de sosem térhetett vissza Magyarországra. Most Raquel érkezett Peruból Nyíregyházára, hogy megtanulja a magyar nyelvet, megismerje a magyar kultúrát, és kutatásai során felkeresse Vasváron élő rokonait. Ahogy családja története és álmai egybefonódnak, úgy kerül egyre közelebb ahhoz, hogy megtalálja helyét Magyarországon és az életben.

Hajón, távoli partok felé

A vidám, mosolygós és szemlátomást életrevaló Raquel története Nyugat-Dunántúlon, a Vas vármegyei Vasváron kezdődik, ahol anyai dédnagyapja, Rákosi Gyula meglátta a napvilágot 1894. július 1-jén. Az I. világháború és Trianon után gazdasági válság, munkahelyhiány és politikai bizonytalanság sújtotta az országot, ezért sokan, köztük ő is, nehéz döntés révén, de a kivándorlást választották. Magyarországot, a családját, az otthonát hátrahagyva fiatal férfiként vágott neki az ismeretlennek.

„Egyetlen biztos kapaszkodója az a barátja volt, aki az akkor még távoli és ismeretlen Peruból írt neki, munkalehetőséget ígérve az építőiparban. Genovából indult hajóval, nem egyedül, hanem több ezer sorstársával együtt”

– magyarokkal, lengyelekkel, jugoszlávokkal, akik mind ugyanazért hagyták hátra otthonukat: a reményért.

A tragédia túl korán érkezett

Gyula nem beszélte a nyelvet, és az embereket sem ismerte, a jugoszláv közösség mégis befogadta. Segítettek neki munkát találni, és megtanították spanyolul. Itt talált rá a szerelem is egy perui nő személyében, akivel később családot alapított. Vasvárhoz már csak a levelek kötötték, amelyek hónapok alatt érkeztek meg, és előfordult, hogy éveket kellett várnia egy-egy válaszra.

„Később tragédia érte: megérkezett a családja utolsó levele Magyarországról, amelyben arról értesítették, hogy édesanyja meghalt, és a család elhagyja a várost. A második világháború kitört. Amikor kézhez kapta ezt a levelet, tudta, hogy elvesztette minden reményét arra, hogy újra lássa őket, és ez volt az utolsó kapcsolata a szülőföldjével. Soha nem tudta feldolgozni ezt a veszteséget, egyszerre veszített el mindenkit. A nagymamám a szobájában találta őt sírva, a levelet szorongatva. Magyar katolikusok voltak.”

A múlt és jelen összekapcsolása

Raquel dédnagyapja soha nem tudta feldolgozni a fájdalmat, hogy örökre elszakadt a családjától és a hazájától. Egész életében arról álmodott, hogy egy nap visszatér Magyarországra, de ez a vágya soha nem teljesülhetett. 51 évesen, egy perui hegyek között zakatoló vonaton szívrohamot kapott. Bár Rákosi Gyula története egy másik földrészen ért véget, öröksége tovább él – a levelekben, a fényképekben, a családjában és mindazokban, akik ma is keresik az elveszett szálakat, hogy összekapcsolják a múltat a jelennel, beleértve három generációval később született dédunokáját is.

A családi kötelék nem ismer határokat

Raquel sosem találkozhatott azokkal, akik ezt a történetet írták, most azonban Magyarországon van, és reméli, hogy egyszer rábukkan egy unokatestvérére, aki hasonlít rá, és aki hozzá hasonlóan a múlt darabjait próbálja összeilleszteni. Nem kisebb céllal érkezett tehát, mint hogy elsajátítsa a magyar nyelvet, és felkutassa az itt élő rokonait, akik még ma is őrzik a család magyar szálait. Bár keveset tud a család élő tagjairól, hisz benne, hogy egyszer újra kapcsolatba léphet velük. Ahogy ő mondja: ha a kirakó soha nem is lesz teljes, a keresés örökre vele marad.  

„A családom három évtizede járt Vasváron, hogy felkutassa a rokonainkat, de csak az édesapja sírját találták meg; a Rákosi család nyomai eltűntek, és soha nem tudtuk meg, merre mentek. Mindössze a keresztelési anyakönyvi kivonatot sikerült megszerezni a plébánián. 2019-ben édesanyám ismét eljött Magyarországra, Vasvárra, hogy újra megpróbáljon találni valakit vagy valamit, de ismét hiába, így a rejtély továbbra is megoldatlan maradt. Ha valaki tudja, hogy az ő családja a vasvári Rákosi család leszármazottja, ha létezik még valahol Magyarországon az ő múltjának visszhangja, nyitott szívvel és karokkal várom.”

Kalandos újságírói karrier

Raquel 1993-ban született Limában, és újságírást tanult az egyetemen. Tanulmányai után gyorsan elhelyezkedett a perui televíziónál, ahol napi szinten tudósított a legfontosabb eseményekről, főként bűncselekményekről. Limában bűnügyi riporternek lenni egyszerre izgalmas és veszélyes – a súlyos bűnesetek zgyanis szinte mindennaposak.

„Olyan helyzetekben voltam, ahol az embernek gyorsan kellett reagálnia, mert a legveszélyesebb környezetekben dolgoztunk. Az utcákon, ahol gyilkosságok és atrocitások mindennap történtek, az interjúkészítés nem mindig volt egyszerű feladat.”

Bár a munkája megterhelő volt, egy új lehetőség még erősebben vonzotta: elutazni Magyarországra. Döntésében magyar gyökerei meghatározó szerepet játszottak.

Nagykövetségi segítséggel Nyíregyházára

Magyarország Perui Nagykövetségén keresztül hallott először a magyar Diaszpóra Felsőoktatási Ösztöndíjprogramról. Miközben Peruban próbálta elsajátítani a magyar nyelvet, Sipos Éva konzul mesélt neki az ösztöndíjról, amelyet világszerte magyar származásúaknak kínálnak, hogy hazatérhessenek és magyarul tanulhassanak. Ekkor fedezte fel, hogy a Nyíregyházi Egyetem magyar nyelvi képzést indít, amelyre jelentkezett és felvételt is nyert. A döntést, hogy hátrahagyja a családját és a munkáját, majd Nyíregyházára költözzön, nehezen hozta meg. Teljesen egyedül érkezett, csupán néhány bőrönddel, anélkül, hogy bárkit ismert volna, vagy beszélte volna a nyelvet.

„Ez egy folyamatos kihívás, amellyel mindennap megküzdök. Ha nekem, ebben a korszakban, amikor az internet lehetővé teszi, hogy kapcsolatban maradjak a szeretteimmel, ennyire nehéz volt, el sem tudom képzelni azt a végtelen magányt, amit dédnagyapám érezhetett, amely talán még elviselhetetlenebb volt, mint bármilyen fizikai fájdalom.”

Komoly tervek a jövőre nézve

Motivációja nem csökkent, még akkor sem, amikor megtudta, hogy a magyar nyelvet a világ negyedik legnehezebb nyelveként tartják számon. Miután sikeresen megszerzi a magyar állampolgárságot és befejezi tanulmányait, azt is elképzelhetőnek tartja, hogy itt kamatoztatja majd megszerzett tudását.

„Rájöttem, hogy valójában Magyarország is lehet a hely, ahol az életem egy új szakasza kezdődhet. Érdekeltek a magyar tradíciók, a kultúra, és szerettem volna többet megtudni a nyelvről és az országról is. Azt sem zárom ki, hogy Magyarországon maradjak és itt dolgozzak.”

A terve az, hogy mesterképzés keretében kommunikációt és marketinget tanuljon.

Vendégszeretet, kisvárosi életérzés, első hó

A nyíregyháziak vendégszeretete segített túljutnia a honvággyal járó nehézségeken: a helyi és az egyetemi közösség nagy melegséggel fogadta, és hamarosan elkezdte otthon érezni magát Magyarországon.

„Az itteni emberek rendkívül kedvesek és barátságosak. Meglepetésemre nagyon hamar befogadtak. Sokat segítettek abban, hogy elfelejtsem a honvágyat, meghívtak vacsorákra, kirándulásokra. A közösség tagja lettem, és úgy éreztem, hogy igazán otthon érzem magam. Bár kezdetben egyáltalán nem beszéltem a nyelvet, a magyarok mindig nagyon kedvesek és türelmesek voltak velem”

Bár több városban is járt, például Egerben és Sátoraljaújhelyen, Nyíregyházát különösen kedveli, mert úgy érzi, itt valóban autentikus magyar élményben lehet része, és igazán megismerheti a magyar kultúra esszenciáját. „Nyíregyháza egy kisváros, de itt igazán megtapasztalhatom a magyar kultúrát, nem úgy, mint Budapesten.” Magyarországi élményeihez tartozik az is, hogy életében először Nyíregyházán találkozott hóval. „Hatalmas meglepetés volt. Ez volt az első alkalom, hogy láttam hóval borított tájat.”

Szép környezet, támogató intézmény

Az egyetemet általánosságban nagyon jónak találja, szerinte az intézmény nemcsak a tanulmányi ügyekkel, hanem a hallgatók jólétével is törődik.

„Sok külföldi diák tanul itt, és tetszik, hogy parkok és erdő veszik körül. Azonban a legnagyobb kihívás számomra az volt, hogy találjak egy kizárólag tanulásra szánt helyet, amely a nap 24 órájában elérhető.” Magyart naponta hat órában tanul, és az órák után majdnem ugyanennyit foglalkozik a tanulással. „A nyelv nehéz! Szerencsére a tanárok nagyon türelmesek és nagy tapasztalattal rendelkeznek ennek a gyönyörű, de kihívást jelentő nyelvnek a tanításában. Meglep, hogy mennyi nyelvet beszélnek: oroszul, németül, franciául, angolul, olaszul.”

Tészta, tejföl, sajt mesterhármas és az elmaradhatatlan

Bár a perui konyha teljesen eltér a magyartól, a magyar gasztronómia néhány ínycsiklandó remeke gyorsan elnyerte a tetszését.

„A magyar ételek, különösen a levesek, hamar a kedvenceim lettek. A gulyás a kedvencem. A magyaroknak az étkezéshez kapcsolódó hagyományaik is érdekesek. Sokféle tésztaétel van, tejfölt és sajtot előszeretettel fogyasztanak sokféle ételhez. És ne felejtsük el a pálinkát! Azt mindenhez kell inni”.

Mindezek ellenére időnként felkeresi a nagyobb élelmiszerláncokat, ahol dél-amerikai ételkínálatot talál, hogy néha otthoni ízeket idézhessen.

Egyre közelebb a kitűzött célokhoz

Raquelnek természetesen volt ideje felfedezni a várost is, de az Európa-szerte híres és elismert állatpark még nem került sorra. Tavasszal azonban mindenképpen ellátogat majd, ahogyan arra is sort kerít, hogy ismét Vasvárra utazzon, vagy új irányba induljon családfakutatásának eredményei alapján. Elmondása szerint, Magyarország és Nyíregyháza új otthont és egyedülálló lehetőséget kínált számára, hogy mélyebben megismerje családja történelmét és felfedezze kultúrája eddig ismeretlen szépségeit. Egy biztos: minden lépéssel közelebb kerül ahhoz, hogy megvalósítsa álmait és megtalálja szeretett családját.

Új fejezet a család történetében

Raquel hozzátette, Magyarország különleges hellyé vált számára, ahol családja történetének új fejezete íródik. Az ország már nem csupán egy pont a térképen, hanem otthonná vált, amelyhez mély kötődés fűzi. Mindennapjai egyre inkább összefonódnak a magyar kultúrával. Miközben a magyar nyelvet tanulja és kutatja családja múltját, úgy érzi, hogy megtalálta a helyét ebben a kis, de annál különlegesebb országban.

Szerző: Boros Rita