ÚJABB CSATA VÁR LACKÓRA, A LEUKÉMIÁS KISFIÚRA

Ő mindig olyan jó gyerek volt! Bár megvoltak a maga kis csínytevései, de igyekezett különbséget tenni a helyes és a helytelen között. Sose bántott másokat, nem vitte rossz irányba a körülötte lévő gyerekeket. Éppen ezért, amióta a leukémia után egy újabb betegség is megtámadta a szervezetét, most már eljutott odáig, hogy felteszi nekünk a kérdést: miért vele történik mindez? Ezek a nehéz pillanatok! ...amikor anyaként választ kell adnom a saját gyerekemnek és megmagyarázni, hogy azért, mert a legnagyobb harcosoknak adják a legnagyobb csatát.

Rák. Tumor. Daganat. Ha ezeket a szavakat halljuk, összeborzadunk és menekülőre vesszük a témát. Ha pedig azt, hogy ráadásul egy gyermek érintett benne, akkor pániksebességgel kapcsoljuk ki az agyunkat, mert hisszük, hogy se velük, se velünk ez soha nem történhet meg. Pedig de. Ahogy a nyíregyházi Bákány család kisfiával is. A hétéves Lackó, az olykor álmaiban feltűnő sárkányok, szörnyek, mumusok és boszorkányok helyett, most a valóságban, a leukémia után, egy újabb ritka vérképzőszervi betegséggel, az úgynevezett HLH szindrómával vív hősies csatát.

9 hónapig kórházi terápiát kapott

Amikor naponta többször is balszerencse ér minket, vagy kilépnek az életünkből számunkra nagyon fontos emberek, legjobb barátok, netán munkahelyi kudarc ér, képesek vagyunk azt érezni, hogy a vállainkon hordozzuk a világ terhét. Aztán egyszer csak felébred az ember. Találkozik egy fiatal anyukával, aki nem érez dühöt, nem mutat fájdalmat, kétségbeesést, ehelyett inkább harcol: a kisfiáért és a kisfiával. Pedig Lackónál két éve akut limfoid leukémiát diagnosztizáltak. A 9 hónapon át tartó kórházi terápia alatt kétszer került be az intenzív osztályra, élet-halál között volt, de a több hónapnyi küzdelem után a vérképe normalizálódott, állapota stabilizálódott és úgy tűnt, végre megnyerte a harcot. Idén februárban azonban belázasodott, és egyik napról a másikra lélegeztetőgépre került. Most őssejt-transzplantációra van szüksége...

„Azt hitték, csak megfázott”

2016 novemberében kezdődött ez az egész.

– emlékezett vissza Lackó anyukája, Klára.

Akkor egy nyirokcsomó-duzzanatot vettünk észre a vállában. Elvittük orvoshoz, és azt állapították meg, hogy felső légúti megbetegedése van. Kapott antibiotikumot, de nem használt. Megnézték a vérképét, de az is normális volt. Szóba került, hogy kiműtik a nyirokcsomót, de úgy döntöttek, hogy inkább még jobban kivizsgálják, mi okozhatta a duzzanatot. Öt nap után derült ki, Lackónak akut limfoid leukémiája van. Ilyenkor mit tehet egy szülő? Elmondtuk neki, hogy rossz sejtek vannak a szervezetében, amiket ki kell mosni, és ezért most sok infúziót fog kapni. Erején felül teljesített, végig szuperhősként viselkedett. Mindent megtett azért, hogy meggyógyuljon. Tavaly augusztusban már elkezdtük a fenntartó kezelést, vagyis a kemoterápiát csak gyógyszer formájában kapta, de aztán újra kórházba kerültünk...

Nem tudott magától lélegezni

Már jól volt Lackó, egy-két hetente jártunk csak vissza kontrollra, mígnem idén februárban elkezdett belázasodni.

– folytatta Klára.

Értesítettük a kezelőorvosát, többször be is mentünk a kórházba, de a vérképe is rendben volt és ezért azt mondták, biztosan megfázott. Ilyen immunhiányos állapotban (kemoterápiás gyógyszerek miatt) pedig, amilyenben ő is volt, ez normális, hogy elhúzódik az influenza. A láza azonban napokkal később sem szűnt meg, végül elkezdett puffadni a hasa is. Az intenzívre került, majd magától már lélegezni sem tudott. Kiderült, HLH szindrómája (ritka vérképzőszervi betegség) van. Makrofág sejtek kezdték el megtámadni a saját máját, a lépét. Öt napig lélegeztetőgépen volt. Kapott gyógyszereket, kemoterápiát és szteroidot, amitől elkezdett ugyan normalizálódni az állapota, de a vizsgálatok bebizonyították, hogy a betegsége nem „szerzett”, hanem genetikai. Ez azt jelenti, hogy ő igazából azért lett leukémiás, mert ezt a szindrómát a génjei hordozzák. (Ha nincs a leukémia, ez sosem derült volna ki.) Újra elkezdett aktiválódni a betegség és ez már azt jelenti, hogy minél hamarabb őssejt-transzplantációra van szüksége.

Lehet, hogy a testvérei is hordozzák

Lackó nem kaphat őssejtet a szüleitől, mivel a betegség nála egy genetikai rendellenesség miatt alakult ki. Van még két testvére – egy hároméves kislány és egy hatéves kisfiú –, akik ugyan még lehetnek donorok, de 25-25 százalék esély van arra, hogy ők is hordozzák ezt a génhibát. (Lehet, hogy már „betegek”, csak még nem aktiválódott bennük a HLH szindróma.)

Ha ki is derül, hogy teljesen egészségesek, akkor sem biztos, hogy adhatnak őssejtet, ráadásul a vizsgálatok akár 6–8 hetet is igénybe vehetnek, amit Lackó már nem tud kivárni.

Valószínűleg Lackó mihamarabb felkerül egy nemzetközi transzplantációs listára, ahol nemzetközi szinten kb. 13 millió donor van, és abból kiválasztják a legmegfelelőbbet. Fel kell készülni azonban arra, hogy a millió donor közül egy sem lesz jó, vagy éppen több is. Ha sikerül a transzplantáció, bekerül egy steril szobába, ott fog eltölteni 6–8 hetet, és onnan szépen fokozatosan jöhet majd ki.

Klára azt mondja, Lackó a gyógyszerek miatt most már sokszor depressziós, dühkitörései vannak, és jönnek a miért kérdések. Ők azonban tudják, bár egy újabb hosszú út előtt állnak, ezt is meg fogják nyerni.

Mi sem kívánhatunk mást: gyógyulj meg Lackó és ne feledd: a legnagyobb harcosoknak adják a legnagyobb csatát!

Segíthetünk neki!

A közel 2 éve tartó folyamatos betegségek nagyon megterhelőek a család számára mind anyagilag, mind fizikailag is. Éppen ezért, aki ily módon is szeretné segíteni Lackó gyógyulását, az a kezelésre szánt összeget az alábbi számlaszámra tudja utalni, amelyért előre is hálás köszönetet mondanak a kisfiú hozzátartozói:

Cégeknek és vállalkozásoknak, igazolás kiadása érdekében:
Kosztyú Ádám Emlékére Alapítvány
Számlaszám: 11734138-20006802-00000000
Közlemény: Bákány Lacika célzott támogatás

Magánszemélyeknek:
Név: Bákány László
Számlaszám: 11773339-01523418-00000000
Közlemény: közcélú adomány

Szerző: Bruszel Dóra