Ikernovellák – avagy: rendhagyó magyaróra a Krúdyban

2018.12.12.
Néha szükségünk van egy-egy ilyen rendhagyó magyarórára, ami kicsit kizökkent minket az iskola monotonitásából, ugyanakkor közelebb visz minket a sikeres érettségihez.

Amikor hétfő este már azt hittem, semmi sem lehet bonyolultabb, váratlanul jelzett a telefonom: Pál Andrea tanárnő volt az, és pontokba szedve közölte a teendőket:

  1. Mindenki – az emelt szintesek is - jöjjön órára.
  2. El kell olvasni A hírlapíró és a halál, valamint az Utolsó szivar az Arabs Szürkénél című Krúdy-novellákat.
  3. Anna, te írod a beszámolót.

Másnap már nem ért meglepetés minket, mikor az előadónk besétált a terembe. Dr. Minya Károly, a Nyíregyházi Egyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetének vezetője már sokadik alkalommal látogatott el hozzánk. Most a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és a Nyíregyházi Egyetem képviseletében érkezett, az utóbbi helyre pedig meleg szívvel invitálta a magyar nyelv iránt érdeklődőket.

Időszűkében máris belevágtunk a novellák olvasásába, amelyek (mint az előadónk rávilágított) ikernovellák, így a két történet szorosan összefügg egymással. Néhol párhuzamokkal és valahol ellentétekkel, de ugyanazt a történetet írta le Krúdy. A felolvasást követően már azok is nagyrészt tisztában voltak a történettel, akik nem olvasták el a novellákat (bár minden bizonnyal az egész osztály átfutotta őket). Betekintést nyertünk az ikernovellák sajátosságaiba, olyan hasonlóságokat fedeztem fel a két novella között, amelyek idáig fel se tűntek! Rengeteg hangulati és tartalmi egyezés van a művek között, a szerző pedig nagyon részletesen ír le mindent. Főképpen az ételek és az étkezés leírása az, aminek minden apró részletét papírra veti, nem hiába sorolják ezeket az alkotásait a gyomornovellák közé is - és nem hiába éhezett meg egyszerre 40 ember az osztályteremben! Minya tanár úr felhívta a figyelmünket a cím beszédességére is, így a teljes mű felolvasása nélkül is tudtuk, hogy mi lesz a novella csattanója. Érdekes volt felfedezni a főszereplők lelkivilágát is, előadónk rámutatott sok eddig számomra láthatatlan részletre.

A csengőszót követően kicsit elkeseredtem, mivel még órákig tudtam volna hallgatni az előadást. Néha szükségünk van egy-egy ilyen rendhagyó magyarórára, ami kicsit kizökkent minket az iskola monotonitásából, ugyanakkor közelebb visz minket a sikeres érettségihez.

Kapcsolódó galéria