PELLE FANNIT KÉT KÜLÖNDÍJJAL JUTALMAZTÁK

– A nyíregyházi Kodály Zoltán Általános Iskolába jártam, ahol kiváló alapokat kaptam ahhoz, hogy később is a zenével foglalkozzak. A Cantemus Gyermekkarral és a Pro Musica Leánykarral bejártam Európát és több távol-keleti országot is. Nagy élmény egy olyan közösséghez tartoznom, ahol az éneklés és a zene szeretete miatt gyűlünk rendszeresen össze. Nyolc évesen kezdtem el csellózni a Vikár Sándor Zeneiskolában Joó Csabáné tanárnőnél, és rögtön megszerettem a hangszert. Rengeteg dolog érdekelt, ezért a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban végeztem középfokú tanulmányaimat. Emellett ugyanúgy folytattam a csellózást és az énekkarozást. Rájöttem, hogy ha a hobbimat választom hivatásként, egész életemben szeretni fogom, amivel foglalkozom. Ezért a gimnázium utolsó évében vendégtanulóként beiratkoztam a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnázium gordonka szakára. Jelenlegi tanárom, Schaff Kálmánné mindent megtesz, hogy jó csellista váljon belőlem – mesélte Fanni, aki nem tudja elképzelni az életét zene nélkül.

Édesanyja is csellózott.

– Már gyerekként is vonzott a zene világa?

– Igen, már egész fiatalon fontos szerepet töltött be az életemben. Édesanyám is kodályos volt annak idején. A csellót is az ő hatására választottam, mert ő is ezen a hangszeren játszott. Kiskoromban rengeteget énekeltünk otthon, karácsonykor pedig Vivaldi Négy évszaka szólt. 

– Mikor kezdtél el komolyan foglalkozni ezzell?

– Attól függ, mi számít annak. A Kodályban olyan zenei nevelést kaptunk, amit én már komolynak neveznék. Az énekkar sikerei is bizonyítják, hogy nem sokan művelik hasonló színvonalon ezt a műfajt. A csellózást másfél éve kezdtem el komolyabb szinten csinálni. Későn döntöttem el, mivel szeretnék foglalkozni, hiszen annyi lehetőségem volt. Minél többet tudok, annál hatalmasabbnak tűnik a még megszerzendő tudás, de szerintem ez természetes.

Koreában. Fanni a Cantemus és Pro Musica énekkarokkal bejárta a világot.

– Miért a gordonkát választottad hangszeredként?

– Édesanyám hatására választottam, mivel ő is csellózott. Nem tudtam, hogy néz ki és hogy szól; határozottan emlékszem, hogy egy zongorát képzeltem el. Aztán elsősként egyik nap elmentem a csellótanárnőhöz (aki később a tanárom lett), mert hirtelen kedvem támadt elkezdeni egy hangszert. Rögtön ki is próbáltam, nagyon megtetszett, így otthon már csak kijelentettem, hogy én mostantól csellózni fogok. Mivel az egész anyukám tudta nélkül zajlott, nagyon meglepődött a hirtelen lelkesedésemen, és azt mondta, várjak még harmadikos koromig. Végül egy kis győzködés után elértem, hogy másodikos koromban elkezdhettek csellót tanulni.

– Inspirál valamely előadó, gordonkaművész?

– Úgy gondolom, minden zenésztől lehet tanulni, függetlenül attól, milyen hangszeren játszik vagy esetleg vezényel. Természetesen rengeteg gordonkaművész inspirál. A 20. század egyik leghíresebb csellistáját, Jacqueline du Prét lenyűgözőnek tartom, sokat megadnék érte, ha élőben hallhattam volna. A magyarok közül Perényi Miklós van rám nagy hatással. Elképesztő a zeneisége, a technikája és játékának letisztultsága.

Hongkongba is eljutott.

– A Nyíregyházi Művészeti Szakgimnázium Pályázati Hangversenyén neked ítélte a zsűri a különdíjat, és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés különdíját is kiérdemelted. Milyen volt a megmérettetés, számítottál az eredményre?

– A tanárom szerint a jóra nem kell készülni, az csak úgy jön, és akkor örömmel fogadjuk. Én azért nagyon reméltem, hogy elérek valamit, mert ez egyfajta visszajelzés arról, hogy jó úton haladok. A szereplés után számítottam valamilyen jutalomra, mert úgy éreztem, jól játszottam.

– Melyik versenyeredményedre vagy a legbüszkébb?

– Jelenleg a legutóbbiakra, tehát a Pályázati Hangverseny díjaira, illetve a Középiskolások IV. Zenei Versenyén elért első helyezésre. Nagyon sokat dolgoztam ezekért az eredményekért. A következő egy hónap során két országos versenyen is részt veszek majd, remélem sikerrel.

Jacqueline du Pré és Perényi Miklós csellisták inspirálják.

– Milyen terveid vannak a jövőben? 

– Idén megpróbálom a felvételit több magyarországi zenei egyetemre is. Szeretnék zenekarban és kamaraegyüttesekben játszani, de a tanítás is érdekel. Remélem, sikerülnek majd a kitűzött célok. Hiszek abban, hogy a kemény munka meghozza majd gyümölcsét.

Farkas Fanni

Fotók: Pelle Fanni gyűjteménye