Palesztina és Ecuador után Magyarország

Ez év szeptemberétől Maité Baudin a francia anyanyelvi lektorunk. A négy évfolyam b osztályos csoportjaiban tart heti egy társalgási órát ebben a tanévben. Kértük, mutatkozzon be néhány sorban és mondja el Magyarországról szerzett benyomásait és tapasztalatait.

Maité vagyok és Nyíregyházán négy iskolában látok el lektori feladatokat a hét különböző napjain. Augusztus végén érkeztem, és ekkor még nagyon meleg volt. Már-már azt hittem, hogy Dél-Franciaországban vagyok.

Természetesen jó előre megterveztem a jövetelemet, különösen a számomra nagyon új nyelv alapjaival ismerkedtem. Annak ellenére, hogy a magyar nyelv nem tartozik az indoeurópai nyelvcsaládba, úgy találtam, hogy vannak hasonlóságok más nyelvekkel, amiket a múltban tanultam, például a breton, a spanyol és az arab nyelvvel.

Eddigi itt tartózkodásom alatt, a nyelvi akadályok ellenére, a magyarok szimpatikusnak és befogadónak tűntek. Nyíregyháza egy kellemes város, nem is kicsi és nem is nagy, nem túl pezsgő és nem túl nyugalmas. Itt mindent megtalálhatunk, amire szükségünk van. Közel van Debrecenhez és Budapest is csak három óra vonattal, így oda is szívesen elmegyek egyszer-egyszer.

Ami az étkezést illeti a hagyományos magyar konyha jelentősen különbözik a franciától. Valójában Franciaországban az egyes régiók regionális kultúrái dominálnak a gasztronómiában is. Nálunk Bretagne-ban például gyakran eszünk bretagne-i palacsintát, kig ha farz-ot és a kouign amann-t.

Itt országszerte elterjedt specialitások vannak, mint például a híres steak sült krumplival és a húsleves. Van azonban olyan magyar étel, ami szerintem alapanyagát tekintve nagyon hasonlít egy francia közismert fogáshoz, ez a székelykáposzta, amit nálunk is savanyú káposztával és disznóhússal készítenek. Amit általában kifejezetten szeretek, azok a desszertek. Palesztinában imádtam a knafehet (desszertet), Ecuadorban pedig a felejthetetlen quesadillast (magyarul mexikói pizzát). Itt a kürtőskalács az, amit gyakran megveszek magamnak.

Magyarországon eltérő az oktatás. A gyerekek 16:30 és 17:00 óra között mennek haza, ezért van egy ebédszünetük. Itt sok iskolai ünnepség van különböző alkalmakra, amiket Franciaországban nem ünneplünk. Részt vettem a leendő érettségizők szalagavatóján. Franciaországban semmilyen ceremónia nem létezik a végzősöknek. Ott a gimnazisták bemennek a gimnáziumba az érettségi vizsgák eredményeinek nyilvánosságra hozatala napján és megnézik a jegyeiket, amelyek leggyakrabban egy papíron a falon vagy egy ajtón vannak kiplakátolva.

Ezután hazamennek. Ha nem tudnak, vagy nem akarnak bemenni ezért az iskolába, akkor megnézik az eredményeiket az Oktatási Minisztérium honlapján az interneten. Az osztályok nem állandó összetételűek, a csoportok tagjai minden évben változnak. Számunkra ez a megszokott és a francia ismerőseim jobban szeretik ezt a rendszert. Szerintem a Magyarországon megszokott négy évig együtt maradó osztályoknak számos előnye van.

Röviden ezek voltak az eddigi négy hónap alatt szerzett tapasztalataim, és remélem, még számos élménnyel gazdagodom az elkövetkezendő hónapokban.