– Miért indultam útnak? Egyszerűen nem éreztem jól magam a bőrömben. Be akartam bizonyítani, hogy nem kell egy köteg félretett pénz ahhoz, hogy az ember utazzon. Eladtam az okostelefonomat, egy barátomtól kaptam hátizsákot, vettem egy sátrat, és 100 Euró költőpénzzel elindultam világot látni – kezdte meg az alábbi mondatokkal az előadást Tóth Gábor.
ÖT ORSZÁGON ÁT
Gábor az M7-es bevezetőjénel kezdte meg stoppos kalandját, a 140 nap alatt összesen 23-an fuvarozták. – Sokan megkérdezték, hogy mit csinálok és meddig fog ez tartani, én pedig azt feleltem, nem tudom. Azt is firtatták, mennyi pénzből viszem véghez mindezt. Amikor elmondtam, hogy 100 Euróból, kinevettek és legtöbbször azt mondták, őrült vagyok – mesélte a Tudatos Fiatalok Közösségének alapítója. A bátor fiatalember az emberek jóindulatára támaszkodva járta be útját, és attól függetlenül, hogy számtalanszor sátrában töltötte az éjszakákat, örök élmény marad számára ez az időszak. Új emberekkel, kultúrákkal ismerkedett meg, és noha Portugáliát nem érte el, mert azt utolsó hetekben Franciaországban dolgozott egy középkori kastély felújításán, semmit sem bánt meg. – A legérdekesebb az utazásban az, hogy percek alatt történnek meg olyan dolgok, amik alaphelyzetben éveken át sem – osztotta meg tanulságképp.
FONTOS AZ ÓVATOSSÁG
Noha sok fiatal gyűlt össze az előadás során és szinte mindannyian pozitív benyomásokkal tértek haza, ne felejtsük el, hogy ez csak az érem egyik oldala. Szabadság, utazás, fiatalság – ez mind szép és jó, azonban felelősségteljes döntés-e ez? – Egy civilizált világban vagyok, ha kirabolnak, elmegyek a rendőrségre – mondta Gábor. Azonban számolnunk kell más veszélyekkel is, amikhez fontos az, hogy ha minimálisan is, de tervezzünk, és ne zárjuk ki utunkból a külvilágot, valamint a szülői kontaktot – hiszen az óvás és a féltés nem egyenlő a korlátozással.
Farkas Fanni
Fotók: Kohut Árpád
A Szegfű utcai Nyír Pláza alsó szintjén találjuk a Plaza Cafee kávézót, amely...
Lerántották a leplet a jubileumi készülékekről.
