Felejthetetlen élmények Dél-Afrikában

Hrenkó Mátyás vagyok, a Krúdy-gimnázium 11.c osztályos tanulója. Idén nyáron lehetőséget kaptam, hogy cserediákként 2 hónapot töltsek el a mesés Dél-afrikai Köztársaságban, melyet ezúton is köszönök a Rotary Nemzetközi Diákcsere Programnak.

Kint tartózkodásom alatt fogadó családnál voltam elszállásolva, akiket közvetlenségük és a szeretetük miatt az első pillanattól kezdve – megérkezés a johannesburgi reptérre - megkedveltem. A cserediákpartneremet, Ruant 2018. november végétől 2019. január elejéig az én családom fogja vendégül látni Nyíregyházán.

Megérkezésemkor épp a 3 hetes téli szünetbe – mivel a Föld déli féltekén voltam – csöppentem bele, így az első 3 héten a fogadó családommal szebbnél szebb helyeken jártam és különleges programokon vettem részt. Szinte nem volt olyan nap, amikor nem mentünk volna sehová, nem értek volna új ingerek! (a fényképek sok mindent elárulnak ezekről az élményekről, de – természetesen – a teljesség magukban az élményekben van!)

Az első héten egy 3 napos tipikus dél-afrikai vadászatra vittek el engem, ahol a cserediákpartnerem által lőtt 2 antilopot nekem és még néhány másik fiúnak kellett megnyúzni. Itt egy különleges ”beavatáson” is átestem, mivel az első dél-afrikai vadászatom révén antilopherét kellett ennem. A szállásunk egy számomra nagyon különleges szafari házban volt, ahol az asztal 4 lába zsiráf lábakból volt összerakva, a padlón zebrabőrből készült szőnyeg volt, egy hatalmas panorámaablakon keresztül pedig a szabadon kószáló állatokat lehetett nézni, amint estefelé egyre közelebb merészkedtek tüzünkhöz.

A harmadik héten az Atlanti-óceán partjára mentünk el. Mondani se kell, hogy milyen hideg volt a vize, de ennek ellenére ezt a hetet az egyik legtartalmasabbként tartom számon a mai napig. Napfelkeltekor futottunk az óceánparton, napközben fürödtünk benne, majd napnyugtakor ismét lementünk az óceánpartra. Az egyik délelőtt még kenuzásra is volt lehetőségem, mely során a kenuink alatt pingvinek és fókák úsztak el. Hatalmas élmény volt ezeket a pillanatokat személyesen átélni az állatok természetes közegében! Egy napra Fokvárosba is ellátogattunk, ahol életemben először megkóstoltam a sushit és a garnélarákot, ami a kedvencemmé vált a tengeri ételek közül. A hét alatt még ettem kagylót, halat és tintahalat is. Mindezeken kívül még hajókiránduláson, libegőzésen, kikötőparti sétán, hegymászáson, ócenáriumban, kortárs művészetek galériájában, sajtkészítő üzemben, afrikai nyitott állatparkban és egy olyan kertben volt lehetőségem részt venni, amelyben struccok, pelikánok és szurikáták mászkáltak szabadon. Nagyon vicces helyzet volt, amikor véletlenül beszorultunk 2 strucc közé, de szerencsére épségben kiszabadultunk a kertből.

A téli szünet végeztével elkezdtem a cserediákpartnerem iskolájába, az Affies-be járni, ami egy 1350 fős egyenruhás fiúiskola Pretoriában. Nagyon élveztem az iskola szellemét, tradícióit, sokszínűségét, és a fiúk közösségi összetartását, de problémát okozott számomra az, hogy az oktatás nyelve afrikaans volt, így az órákból nem értettem semmit. Csak szünetben tudtam részt venni a kommunikációban, amikor a barátaimmal angolul beszéltem. Életemben ez volt az első alkalom – és szerintem az utolsó is – amikor egyenruhában kellett iskolába járnom. Az igazat megvallva nagyon megtetszett ez az egyenruhás rendszer, élveztem az egyenruha viselését, hiszen ez számomra teljesen új volt.

A fogadó családom javaslatára még másik 2 iskolában is jártam, hogy ne csak egy iskolára legyen rálátásom, hanem egy átfogóbb képet kapjak az ottani oktatásról. Először 2 napig a helyi általános iskolába mentem a fogadó anyukámmal, aki afrikaans tanár (olyan, mint nálunk a magyar nyelv- és irodalom tanár), majd a következő 5 napban a helyi középiskolába jártam, ahol számomra érdekes módon a tanítási órák félig angolul, félig afrikaansul zajlanak. A diákok összetétele is sokkal változatosabb volt. Az Affies-sel ellentétben a fehér emberek mellett itt fekete és indiai gyerekek is voltak. Nagyon élveztem a társaságukat, sokkal lazábbak és vidámabbak voltak, mint mi, európai emberek.

A 2 hónap alatt egy 10 napos szafari túrán is részt vettem, amelyet a dél-afrikai Rotary szervezett a beutazó cserediákok számára, így a programok alatt lehetőségem volt más nemzetiségű cserediákokkal találkozni. A kirándulásunk jó hangulatú volt, össze is barátkoztunk egymással. A túra alatt természetesen hatalmas mennyiségű vadállatot és kistermetű madarat láttunk. Az első délután már rögtön 4 állatot (elefánt, oroszlán, bölény, rinocérosz) láttunk a ”Big 5”-ból, másnap reggel pedig olyan szerencsések voltunk, hogy a hiányzó ötödiket, a leopárdot láttuk meg először, ami még Afrikában is nagy ritkaságnak számít az alacsony egyedszáma miatt. Nagyon jó érzés volt számomra a vadállatokat életemben először végre nem az állatkertben, kerítések mögött látni, hanem szabadon, a természetes élőhelyükön, DÉL-AFRIKÁBAN!

Még egyszer nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a nyíregyházi Rotarynak és Édesanyámnak, hogy lehetővé tették számomra ezt a felejthetetlen nyarat - pontosabban telet.

Ha felkeltettem az érdeklődésedet a cserediáksággal kapcsolatban, felmerült benned a gondolat, hogy te is szívesen lennél cserediák, akkor szívesen állok a rendelkezésedre.

Hrenkó Mátyás 11.C

Krúdy Gyula Gimnázium