Ha a hivatalos definícióját tekintjük, akkor önkéntesnek számít minden olyan ember, aki mindenféle anyagi ellenszolgáltatás, fizetség nélkül végez munkát. S teszi ezt szabad akaratából, úgy, hogy azzal másoknak jót cselekszik. Tekinthetünk erre jócselekedetként is, és az is, akkor is, ha nincs teljesen egyenlőségjel a két tevékenység között.
A jócselekedet ugyanis általános értelemben véve egy alkalomra szól, hirtelen jövő, és azonnali tettre sarkalló érzelem áll a hátterében. Meglátunk egy éhező embert és a kezébe adunk egy pogácsát, vagy észrevesszük, hogy valaki lerobbant az út szélén az autójával és segítünk kicserélni az autója kerekét. Esetleg összeszedjük valaki szatyrából elgurult almákat.
Az önkéntesség azonban nem ad hoc tevékenység, nem hirtelen felbuzdulás, hanem szervezett keretek között zajló folyamat, amelyhez egyénként és csoportosan is lehet csatlakozni. Mindez lehet rövid vagy hosszabb időre szóló munka, amely egy-egy különleges programot támogat vagy rendszeres feladat, ami minden évben ismétlődik. Ám mindenképp szervezett és közhasznot hajtó tevékenység.
Számomra nagyon fontos ez a nap, hiszen a Ficsak, a Mindennapok Női Szemmel, valamint a Zöld Követ Egyesület alapítójaként többszáz embert szólítunk meg közhasznú célokat szolgáló programjainkkal, és ezek az emberek odaadó, segítő munkát végeznek önként. Ebből kifolyólag munkám jelentős része, társadalmi szerepvállalásaim alapja is az önkéntes munka és annak szervezése.
Az elmúlt években számos olyan célt tűztünk magunk elé, amely a közvetlen, de a tágabb közösség érdekeit szolgálta a családokért, a nőkért, valamint a környezetvédelem területén végzett munka során.
Jelenlegi egyik legfontosabb tevékenységünk egy évek óta visszatérő adventi feladat: egy-egy szervezet, vagy nemes cél érdekében szervezünk gyűjtést. Ebben az évben egy ukrajnai árvaház javára gyűjtünk. A program neve: Mentsük meg az ukrajnai árva gyerekek karácsonyát. Ám nemrég zajlott le a nők elleni erőszak visszaszorítása érdekében végzett kampányunk, visszatérő feladatunk a melldaganatos betegség megelőzése érdekében végzett felvilágosító programsorozat. Kiemelt a fókusz az egészséges életmód és egészséges táplálkozás területén is, ahol jelenleg az iskolabüfék egészséges kínálatával valamint az energiaitalok kérdésével is foglalkozunk számos sportrendezvény megrendezése mellett.
Számomra teljesen természetes munkáról és hozzáállásról van szó, mert mindkét szülőm rendszeresen vállalt jótékonysági szervezetekben önkéntes munkát. Én így nőttem fel, ezt láttam és a szülői minta ezen a területen is óriási jelentőséggel bír.
Az önkéntesség nagyon fontos, segíti a társadalom épülését és növeli erejét, de szükség is van ezekre az emberi jóérzésekből fakadó cselekedetekre, hiszen emberi összefogás nélkül aligha élte volna túl az emberiség a saját történelmét.
Ma már 8 milliárdan lakjuk ezt a bolygót és ebből a 8 milliárdból egymilliárd önkéntes dolgozik rendszeresen vagy alkalomszerűen másokért, csak Európában százmillió fölött van a felnőtt önkéntesek száma.
Egyszerre sok – hiszen e szerint a teljes emberiség 20 százaléka képes a másokért való megmozdulásra dokumentáltan, és kevés, ha az előttünk tornyosuló feladatokra gondolunk.
Ám szeretnék visszatérni a jócselekedetek gondolatához, mert véleményem szerint az önként vállalt, és aztán a szervezett keretek között is zajló munka alapja az, hogy észrevesszük a környezetünkben mindazokat, akik segítségünkre szorulnak vagy észreveszünk egy közösséget érintő feladatot, amit meg kell oldani.
Teljesen mindegy, hogy mi a pontos definíció akkor, ha érzékenyen rezonálunk valamely szükséghelyzetre. Ha észrevesszük, ha egy embertársunk bajban van, segítségre szorul. Mert segítség lehet és szívből végzett munka az is, amikor bevásárolunk a beteg szomszédnak, vagy kicseréljük nála az izzókat, mert ő már nem tud létrára állni. Amikor meleg takarókat gyűjtünk egy állatmenhelynek, de az is, ha papírgyűjtést kezdeményezünk civilként az utcában, ahol élünk, mert azt szeretnénk, ha nem égetné el senki az összegyűlt, felesleges papírt, vagy hogy ne a közös kukában végezze az, ami még újrahasznosítható.
Nincs a birtokomban ezt alátámasztó statisztika, de bennem érő tapasztalat, hogy sokkal könnyebben csatlakozik és áll nagyobb volumenben végzendő feladatok elé az az ember, akinek a szíve egyébként is nyitott a jóra. Aki szívből él, aki meglátja önként is, önmagától, hol van szükség segítő kézre. De az is tapasztalat, hogy sokszor akar segíteni egy-egy ember, és ad is szívesen, csak éppen nem tudja, hol kezdjen hozzá.
Hozzájuk is szól ez az anyag, nekik is üzenjük, hogy minden apró jótett a helyén van, minden apró jótett segít, előre visz. Akár szervezett formában, akár a saját környezetünkben teszünk másokért, vagy a közösségért, az érték. Előre mozdítja és erősebbé teszi ezt a világot.
Szervezett keretek között, egymással összefogva, közösen azonban nehezebb feladatokat is megoldunk. Az önkéntes munka ennek ez összefogásnak az origója.
Kiemelt kép forrása: Családban marad! blog
