Egy tündérrózsáról írt megható történetet Boronkay Ferencné. Ági néni hosszú évtizedekig vezette a Tuzson Jánosról elnevezett nyíregyházi botanikus kertet, és mint a növények szerelmese, arról álmodott, hogy a világ egyik legkülönlegesebb növényét, az Amazonasi óriás-tündérrózsa virágzását a Sóstói úton fogja megcsodálni. Az álomból pedig valóság lett, és most idén a tündérrózsa történetét ráadásul a zsűri is elismerte. A sztori 1964-ben kezdődik Kolozsvárott, ahol Ági néni beleszeretett a virágba és negyven évet ölel fel.
„1972-ben elkezdtük a botanikus kertet. 1986-tól vezetője lettem, és amikor mentem egy-egy ház építéséhez növényekért, mindig volt egy társaság, aminek megint újból kellett építeni egy házat. Eltelt 40 év, megszületett a Viktória-ház és 40 év után kinyílt Nyíregyházán is a brazíliai Victoria amazonica, nyolcezer kilométerre hazájától”
– mondta Boronkay Ferencné, a Tuzson János Botanikus Kert nyugalmazott igazgatója, aki „Életem és tündérrózsái” címmel írta meg a pompás növény, csodás történetét.
A „Meséld el nekem – Élettörténetek Nyíregyházán” pályázat ünnepélyes díjátadóját kedden, a városháza Krúdy-termében tartották. A kezdeményezés célja, hogy az idősebbek személyes történeteiken keresztül megőrizzék Nyíregyháza múltját. A pályázat idén jubilál, ugyanis tíz éve indult útjára az önkormányzat és az Idősügyi Tanács összefogásával. Idén 25 pályamunka érkezett, a zsűri ezek közül választotta ki a legjobbakat.
Ilyen volt az élet a „régi” Nyíregyházán
A második helyet Horváth Gábor nyerte el Búzatéri történetek című művével, míg a harmadik helyen Somos Péter végzett Zenész élet a régi Nyíregyházán című írásával. A háromtagú értékelő bizottság elnöke Rémiás Tibor, aki már nyolcadik éve vesz részt a zsűrizésben. Borsodi származásúként nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy ilyen módon betekintést nyerhet a nyírségi emberek mindennapjaiba. Mint mondta, az idei pályázók közül tízen is 80 év felettiek voltak, ami különösen tiszteletre méltó.
„Mindig nagy élmény ezeket a pályamunkákat olvasni, már csak azért is, mert olyan emberek írják őket, akik gazdag tapasztalatokkal teli életutat jártak be. Van köztük egyoldalas írás is, de akad 13 oldalas munka is, és a szerzők többsége 60–70, sőt 80 év körüli. A most beérkezett huszonöt pályamunka közül tízet 80 év fölötti alkotó írt. Ez minket megdöbbentett és örömmel töltött el”
– nyilatkozta Rémiás Tibor, a Jósa András Múzeum igazgatója.
Változatos életutak
A történetekből sokféle életút bontakozott ki: volt, aki teljes élettörténetét írta meg, mások egy-egy emlékezetes pillanatot osztottak meg. A pályázók között akadt balerina, tanár, ápoló, botanikus és zenész is, mindannyian saját élményeiken keresztül mutatták be, milyen volt régen Nyíregyházán élni.
Helytörténeti dokumentummá válnak a történetek
Az eseményen dr. Kovács Ferenc polgármester hangsúlyozta, a pályázat nemcsak szép kezdeményezés, hanem várostörténeti szempontból is nagy értéket képvisel.
„Olyan írásokról van szó, amelyek a pályázat nélkül valószínűleg sosem születtek volna meg. Idős emberek vetették papírra ezeket a történeteket – nemcsak a saját családjuk számára, hanem tulajdonképpen a nagyobb közösség, a város számára is. Ezekben az írásokban olyan életutak, családtörténetek, helyzetek, események és korszakok jelennek meg, amelyeket máshol nem találunk meg. Éppen ezért ezek a munkák jelentős mértékben hozzájárulnak Nyíregyháza helytörténetének gazdagításához”
– emelte ki a polgármester.
Az elmúlt évtizedben összesen 178 pályázó küldte be történetét, amelyek közül 140 írás már négy kötetben is megjelent. Az időseknek szóló pályázatokról, lehetőségekről a város honlapján, a nyiregyhaza.hu oldalon olvashatnak.
Szerző: Boros Rita
Nyíregyháza ipari parkjának bővítése az első ütem befejezéséhez közeledik,...
Immár harmadik alkalommal nyerte el Nyíregyháza a Marketing Fővárosa címet....
