Övék az ország legmenőbb munkái: cápák, fókák, és pingvinek között töltik mindennapjaikat

Ki ne vágyott volna már arra, hogy valami igazán menő állása legyen?! Bizony van, akinek mindez megadatik: létezik csúszda-, luxuságy-, luxusutazás- vagy éppen csokitesztelő, de fizetnek azért is, hogy az alkalmazott fél éven át csak „vásároljon”, netán egy privát sziget gondnoka legyen. Az állunk azonban igazán attól esik le, hogy egyes hivatást űzőknek még az is megadatik, hogy ott lehessenek egy hároméves afrikai elefántbika agyarműtéténél, egy indiai orrszarvú születésénél, részt vehetnek Humboldt-pingvinek gondozásában és tréningezhetik a kaliforniai oroszlánfókákat. Négy gondozó, négy történet, hivatásról, hobbiról, szerelemről, egyenesen a Nyíregyházi Állatparkból.

„Zoológiai szenzáció! Vörös macskamedveikrek születtek Magyarországon! Ritka papagájfaj egyedei keltek ki Nyíregyházán! Három fiókával gyarapodott a Humboldt-pingvinek csapata! 8 éves arapapagáj jósolta meg a vb elődöntők győzteseit! Folyamatos telt ház a Fókashow-n”. Szalagcímek az elmúlt évek híradásaiból, Magyarország leglátogatottabb vidéki turisztikai látványosságáról. Onnan, ahová évente 500 ezer vendég érkezik, és ahol 140-en dolgoznak azon, hogy az 500 faj 5000 egyede egészséges, illetve életerős legyen, és megkapja a napi vitamin-, valamint élelemadagját, mindezt egy tiszta kifutóban, úgy, hogy esetenként a napi játék se maradjon el. A Nyíregyházi Állatpark kulisszái mögött jártunk, azonban az állatok helyett most a gondozóikra irányult a figyelem, akik vallják: munkájuk már nemcsak hivatás, hanem hobbi és szerelem is...

Állatorvosi asszisztens: „mi igazi terepen dolgozunk”

A Nyíregyházi Állatparkban egy komplett állatorvosi és asszisztensi csapat dolgozik nap mint nap a mintegy 5000 lakóért. Ha kell, ultrahangoznak, vakcináznak, műtenek, röntgeneznek, olykor extrém körülmények között. Kiss Renáta állatkerti kalandja két évvel ezelőtt kezdődött. Akkor került a Nyíregyházi Állatparkba, mint állatorvosi asszisztens. Egy pelikán gyógyszerezésével kezdte, de azóta látott már testközelből elefántagyar-műtétet, és ott volt a vörös macskamedveikrek születést követő első vizsgálatánál is. Renáta igazi terepen dolgozik, kis rendelő helyett egy 35 hektáros területen, zsiráfok, elefántok és cápák között.

– Mivel ez egy állatpark és nem kisállatrendelő, ezért sokkal precízebben oda kell figyelnünk az egzotikus állatok állategészségügyi igényeire. Foglalkozunk folyamatban lévő kezelésekkel, amik jelenthetnek egy preventív megoldást, például cápák, fókák, elefántok, zsiráfok vitaminozását, vagy éppen eseti és tervezett kezelésekkel. A tervezett kezeléseket az állatorvos határozza meg, az õ felügyelete mellett hajtjuk végre, az eseti kezeléseket viszont az állatorvos irányításával az asszisztensek felügyelik. A gondozó az, aki foglalkozik az állattal, minden egyes nap figyeli az egészségügyi állapotát, és ha lát bármilyen elváltozást, vagy viselkedésbeli problémát, akkor szól az állatorvosnak vagy az asszisztenseknek. Emlékszem, hogy amikor 2017-ben a Nyíregyházi Állatparkba kerültem, az első kezelésem egy pelikánnak az általános vizsgálata volt. Az előzményhez hozzátartozik, hogy a gondozó jelezte, viselkedésbeli elváltozást vett észre az állaton. Kimentünk, meghallgattuk a légzését és végül gyógyszereket kapott a problémájára, de a legemlékezetesebb természetesen az elefántagyar-műtét volt. Az ilyen kivételes pillanatok meg- és átélésén túl azért nehézségekkel is kell számolnunk, ezek főként fizikai jellegűek. A mi feladatunk ugyanis nemcsak annyiból áll, hogy a fecskendőbe felszívjuk a gyógyszert, hanem olykor fel kell emelni például egy-egy testesebb altatott állatot és elvinni A-ból B pontba. Persze, ehhez van eszközünk, de az ilyen nagytestű állatok mozgatása így sem egyszerű. Ráadásul mivel nagyrészt terepen mozgunk, minden felszerelés és eszköz állatorvosi ládában van, azokat pedig cipelni kell.

Az indiai orrszarvú és a nagymacskák már nagyon közel kerültek a szívemhez, bízom benne, hogy a jövőben sok születésnél jelen leszek, hiszen az ilyen pillanatoktól szép a mi hivatásunk.

Madárgondozó: „engem a hobbimért fizetnek”

Lukács Gábor 27 évvel ezelőtt került a Nyíregyházi Állatparkba, mint madárgondozó. Azt mondja, õ azóta is igazán szerencsés helyzetben van, hiszen a hobbijáért fizetik. Otthonában közel hetven madárral foglalkozik, itt pedig ezerkétszázzal. A keák röpdéjénél találkozom vele, miközben különleges műanyag labdákba elhelyezett táplálékot nyújt nekik. A keák ugyanis a legintelligensebb papagájfajok közé tartoznak, akik szeretik mozgatni az agytekervényeiket, nem elég egyszerűen egy tálcán odaadni nekik a napi takarmányadagot, meg kell, hogy dolgozzanak érte.

– Mindig is szerettem a madarakat, igazából nekem mindegy, hogy milyen, csak tollas legyen. Az itt élő 145 madárfaj közül a kea az egyik kedvencem, de a többi is különleges számomra, hiszen az évek folyamán hozzánk nőnek a páratlan intelligenciával rendelkező állatok. Mindig az adja a legnagyobb örömet, ha benézek az odúba, és fiókát pillantok meg. Az, hogy ezek a madarak jól érzik magukat, szaporodnak, nekem sokkal nagyobb öröm, mintha a vállamra szállnának és simogathatnám őket. Ha már fiókák: az én gondozásom alatt sikerült az állatparkban az első katonaara fiókákat tenyészteni, illetve több kakadufajt is. Bízom benne, hogy a keákat is sikerül majd. Itt egyébként sosincs két egyforma nap. Ilyenkor, ősszel ráadásul kicsit húzósabbak a mindennapok, hiszen kezdődik a teleltetés: elkészítjük azoknak a madaraknak a helyét, akik nem bírják a hideget. De ilyenkor, csakúgy, mint tavasszal, konzultálunk még az állatorvosokkal, ellenőrizzük az állatok súlyát, mikro­chipjét, és kezeljük őket külső-belső élősködők ellen. Mindegyik madár összetett figyelmet igényel. Van, amelyiknek az élelme különleges, míg másnál a bánásmódban érhető ez nyomon. Ha lehetne egy kívánságom, akkor az lenne, hogy jácintara fiókák is legyenek az állományunkban, illetve keák. Az Európában is nagy szám lenne.

Fókatrénerek: a „sztárokkal” foglalkoznak a „suliban”

Hering, makréla, kapelin, eperlánlazac, valamint tintahal. Naponta pedig olykor 16 kilogrammnyi mennyiségben. Ez szerepel Frans, Barni, Gino és Leon, a Nyíregyházi Állatpark fókabemutatójának sztárjai étlapján. Ők azok, akik a szezonban látványos műsorral szórakoztatják a közönséget, ilyenkor pedig naponta tréningeznek a „suliban”, amit trénereik haldarabokkal jutalmaznak.

„Minden egy puszival kezdődött”

Strausz Fruzsina fókákkal való szerelme egy fókapuszival kezdődött. Dolgozott a fővárosi állatkertben, foglalkozott az Emirátusokban delfinekkel, majd hazatért, és a Nyíregyházi Állatpark trénere lett. Frans, Barni, Gino és Leon – a kaliforniai oroszlánfókák – mellett azonban gondoz még 10 papagájt (melyek a madárbemutató sztárjai), 2 ázsiai vidrát, 6 Humboldt-pingvint, 16 ezüstsirályt és 2 borjúfókát is.

– Én még frissen tanultam itt be, mint tréner. Hogy hogyan tudom elfogadtatni magam egy fókával? Először az úszólábúak etetésébe csatlakozom be, hogy pozitív élménnyé váljon számukra a jelenlétem, majd a tapasztalt trénerek segítségével csatlakozom az állattréningekhez is. Először egyszerű, 1-2 lépéses feladatokat tanítunk, majd ezeket egymásra fűzve, a végén már fókabemutatót is tudunk tartani, ez persze hónapokba is beletelhet. Ez a szakma egy életstílus, egy hobbi, nem lehet csak hazamenni és elengedni mindent. Ha megbetegszik egy fóka, bejövünk és ránézünk, szívünket, lelkünket beletesszük. Jelenleg téli fókasuli van, ilyenkor rengeteg új feladatot tanítunk az állatoknak, ezzel is érdekessé téve számukra a napi rutint. Persze, az állatorvosi tréningeket mindig előtérbe helyezzük, csak ezt követik a játékos feladatok.

„A fél szemem mindig rajtuk van”

Németh Gabriella pályafutása hatéves korában kezdődött a Nyíregyházi Állatparkban, mint zoo­sulis diák. Egyetemi tanulmányai alatt, a nyári időszakban zoo­sulis nevelő volt, majd miután diplomát szerzett, a legnagyobb álma teljesült, gondozó lett. Először főemlős-, majd akváriumgondozó volt, végül trénerré vált. Ez pedig, mint mondja, azóta is szerelem.

 Az állatok nagyon érzékeny „műszerek”. Egyből átragad rájuk, ha én nyugtalan vagyok, de valamiért, ha bemegyek hozzájuk, az összes problémám elszáll. Ha fáj a fejem vagy a hasam, egyszerűen elmúlik minden, csak velük foglalkozom. Hozzám nőttek, nem is tudnék más munkakört elképzelni magamnak. Annak ellenére sem, hogy bizony mindig vannak nehéz időszakok. Nyáron, 38–40 fokban is kint kell állnunk és tréningezni a fókákat, de nincs ez másként télen, a mínusz húsz fokban sem. Vagy ha lebetegednek: váltásban járunk vissza hozzájuk, hogy akkor is mellettük legyünk.

Minden reggelünk azzal kezdődik, hogy az előző nap előkészített tengerihal-takarmányt kiadagoljuk – nyáron a két felnőtt fóka 8-9 kg tengeri halat eszik meg fejenként, télen pedig 16 kg-ot. A két fiatalabb, kisebb egyed pedig 4-5 kg-ot. Bevitaminozzuk, esetleg felszeleteljük, majd ezt követően kezdődhet a tréning. Persze, közben elmosogatunk, elfertőtlenítünk, de van, hogy a medence jegét is fel kell törnünk. Nekünk azonban ez szerelem, Fransszal, Barnival, Ginóval és Leonnal teljes az életünk.

Bruszel Dóra

Fotók: Trifonov Éva