Így búcsúztak el Kopka Jánostól a Kelet-Magyarország munkatársai

János bácsinak, az egykori „Főnöknek” nem volt könnyű élete, hamar árvaságra jutott, de mint mondta, „imádta a betűket”, így nem véletlenül választotta az újságírói pályát.

1952-ben került a Kelet-Magyarország elődjéhez, a Néplap ipari rovatához. 1956-ban egy „ártatlan kis vezércikkecske” miatt rövid ideig „eltanácsolták” a laptól. Miután újra visszakerült, először rovatvezető lett, majd 1973-ban kinevezték főszerkesztőnek. Az ő idejében, 1988-89-ben érte el a lap a százezres példányszámot. Ezt a tisztséget 1990. január 1-jéig töltötte be, de nyugdíjasként sem vonult vissza, írt, alkotott.

Életében összesen kilenc könyv született a tollából. A kapott számtalan kitüntetés közül számára a legértékesebb a nyíregyházi „Életmű-díj” és az „Aranytoll” volt. 1956-ban kötött házasságot, melyből két lányuk született. Emellett három unokája és ugyanannyi dédunokája szeretete sokat jelentett neki. „Nekem mindig is fontos volt a család, biztos hátteret és támaszt jelentettek régen és ma is” – mondta egyik beszélgetés alkalmával. S amit mindig kiemelt még: „A tisztességet, a becsületet nem pótolhatja sem vagyon, sem pénz, sem gazdagság. Hiszen akárcsak az élet, minden mulandó.” S most letette a tollat, megtért szeretett őseihez, barátaihoz, egykori pályatársaihoz. Nyugodjon békében! Emlékét megőrizzük!

Forrás: Kelet-Magyarország szerkesztősége