Sorozat. Függőség?

„…Csak még egy részt, és ígérem, utána…”-fogadkozunk számos alkalommal, de valahogy az egyből kettő rész, a kettőből három, majd egy egész évad lesz. Számos portál áll rendelkezésünkre ha sorozatokat szeretnénk nézni, gyakran több órányi, évadnyi anyaggal, így hát nem nehéz elveszni ebben a csodás, de mégis furcsa világban.

A sorozatfüggőség kialakulásához számos tényező hozzájárul. A szereplőkön keresztül megéljük, részesévé válunk a történetnek, egy új világ nyílik ki előttünk. Meg kell említeni az epizódok ügyes cselekménybonyolítását, ami sose záródik le a rész végével, kérdőjeleket, elvarratlan szálakat hagyva a következő részhez. Szinte már muszáj tovább nézni, hisz „Mi van, ha a szereplők csinálnak valamit nélkülünk?” Ez a kíváncsiság, illetve a sokszor már a stáblista alatt felbukkanó „következő rész” gomb nagyban segíti a jelenség térnyerését.

Ha rátalálunk egy történetre, vagy éppenséggel az talál ránk, nem nehéz akár napokat is a részek egymásutáni megtekintésével tölteni. Talán mindenkivel előfordult már ilyen, amit a külvilág sokszor nem néz jó szemmel, ezért hadd szolgáljak egy tanáccsal: ha bárki megkérdi, hogy a sorozatnézésen kívül történt-e valami érdemleges, csökkent-e a teendők listája; nem árt emlékezni erre: „Sose mondj igazat, ha hihetőbbet hazudhatsz!”-Dallas, amerikai filmsorozat