A yorkshire terriereket kis termetük és bújós természetük miatt a többség ölebként definiálja. Ám vannak köztük olyan apróságok, akik hősiességükkel vívták ki a hírnevet maguknak. Az egyikőjük Smoky, pontosabban Smoky tizedes, a második világháborús yorki.
1944-ben az Új-Guineában állomásozó William A. Wynne (Bill) tizedes az egyik barátjától egy kutyácskát vásárolt. Ő volt Smoky, a kis nőstény yorkshire terrier. Ez a találkozás aztán meghatározta mindkettejük sorsát.
A kutyát az év februárjában találták az új-guineai dzsungelben, egy rókalyukban. A katonák először azt hitték, a japánoké, de hamar rájöttek, hogy sem a japán, sem az angol utasításokat nem érti.
Az akkor már felnőtt kutyát aztán tovább adták, így került Wynne tizedeshez.
Smoky súlya mindössze 1,8 kg volt, magassága pedig 18 centiméter. Termete ellenére óriási hírnévre tett szert a katonaságnál.
A jószág sosem kapott katonai kiképzést, így nem volt „hivatalos” harci kutya sem. Ebből az következett, hogy sem állatorvosi ellátásra, sem speciális étrendre nem volt jogosult. Ennek ellenére számos bevetésen segítette a légierő tagjait.
Smoky két éven át kísérte Wynnet a csendes-óceáni harci repülésekre az 5. Légierő 26. Fotófelderítő osztagánál. Ha nem az égben voltak, mostoha körülmények között, sátorban éltek a dzsungelben és a Rock-szigeteken. Smokynak megvolt a privát helye is: a szolgálat idején végig egy zöld filcből készült takarón aludt.
Gazdája pedig nemcsak a sátrát, de a kiporciózott ételét is megosztotta kutyájával. Így váltak bajtársakká és igazi barátokká, Smokyból pedig így lett Smoky tizedes.
A négylábú katona 12 repülős bevetésen vett részt, és 150 légitámadást élt túl, sőt átvészelt egy tájfunt is. Amellett, hogy sokszor hosszú órákat töltött a repülőgép belsejében, a puskák között, egyszer több mint 9 méter magasból is kiugrott egy speciális, kifejezetten számára készült ejtőernyővel.
A legemlékezetesebb hőstette az volt, mikor egy 21 méter hosszú, 20 centiméter átmérőjű csövön húzott át egy távíróvezetéket. Ezzel 250 katona több napnyi életveszélyes munkáját spórolta meg a kis harci eb.
Wynne „rókalyukból érkezett angyalnak” nevezte Smokyt, aki egy alkalommal az ő életét is megmentette. A kutya még épp időben figyelmeztette egy szállítóhajóról érkező lövedékre a férfit, aki ennek hála megúszta a golyózáport.
Ugyanazon alkalommal másik nyolc katona is hálás lehetett a négylábúnak. Őket is célba vette a légelhárítás, de Smoky odavezette hozzájuk Wynnet, aki sikeresen eloltotta a lövések nyomán keletkezett tüzet.
Bár semmilyen állatorvosi ellátást vagy gyógyszert nem kapott, Smoky tizedes sosem volt beteg. Pedig négy hónapig korallokkal borított terepen kellett mozognia, ami a legtöbb harci kutya mancsát kikezdte.
A sebesült katonák is hálás szívvel emlegették Smokyt, aki a kórházi rehabilitációban is aktív szerepet vállalt. Mókás viselkedésével és hihetetlen trükkjeivel sok sérült arcára csalt mosolyt Ausztráliától Koreáig. Ezzel ő lett a világtörténelem első terápiás kutyája.
A háborút követően Smoky és gazdája hazatértek, majd 1945. december 7-én egy egy oldalas fényképes beszámoló jelent meg róluk a Cleveland Pressben. Ezt követően Wynne és Smoky tizedes csakhamar nemzeti szenzáció lett.
A hazatérés utáni évtizedben eljutottak a világ számos pontjára. Smoky mindenhol osztatlan sikert aratott elképesztő tudásával és trükkjeivel. Több tévéműsorban is szerepeltek, sőt saját műsoruk is indult. Ráadásul Smoky 42 tévés szereplése során sosem mutatta be ugyanazt a mutatványt kétszer!
Mindennek köszönhetően a kis yorki és gazdája milliók kedvence lett az 1940-50-es években.
Smoky tizedes végül 14 éves korában, 1957. február 21-én hunyt el. Wynne egy második világháború lőszerdobozban helyezte örök nyugalomra hőn szeretett kedvencét.
Közel 50 évvel később, 2005. november 11-én szobrot emeltek sírhelyére. Az életnagyságú bronz Smoky-szobor nemcsak az apró tizedes, de minden háborús kutya emléke előtt tiszteleg.
Smoky életéről könyv is született, amelyben Wynne tizedes meséli el háborús kalandjaikat, valamint történetükből film is készült.